Skylake#1
John Smith tisztviselő hazafelé tartott elmaradhatatlan ősöreg aktatáskájával, lefelé haladva a festői, 163. utcánál található metróállomásra (C vonal). (http://www.complex.com/sports/2012/08/the-10-worst-subway-stations-in-new-york-city/163rd-street-on-the-c-line)
Most, tekintettel erre az esti túlórára, tökre senki sem volt az állomáson, a sz*r világítás hosszúra nyújtotta John Smith árnyékát a félhomályban. Azon gondolkodott, hogy le kéne még ugrani a kínaihoz, miután hazaért. Miközben ezen gondolkodott, szúrást érzett az oldalában. "Nem forogsz, b*zmeg! Jössz mellettem!" - vezette máris Smith-et az árnyékba. "Most vetkőzöl!" - ott volt az árnyékban a maszkos csávó haverja is: mind a ketten odadugták a pofájába a fegyver(nek látszó tárgyat) a nyomaték kedvéért.
A zakó után az inget persze nem akarta levenni, ezek viszont pontosan tudták, mi kell nekik. Pillanatnyi tétovázására pofán is b*szta a nagyobbik a pisztoly csövével. "Ezek nem szaroznak!" gondolta Smith, és már bújt is ki az ingből, közben arra gondolt, hogy hogyan fogja ezt megúszni, fel kéne azonnal hívnia a főnökét. A magasabbik mintha kitalálta volna a gondolatát: "Telefon, óra, tablet, minden itt marad!” – B*zmeg, miért is raktam be azt a k*rva tablet-et is, gondolta Smith, közben vetkőzött gyorsan. „Van ezen a f*szfejen még valami?” A másik válaszolt „nincs implant, csak ezek!”. „Ezeket veszed fel!” Lökött oda a nagyobbik néhány rongyot, egy sz*r gatyát, meg egy mocskos kabátot és pulóvert. Világos, gondolta Smith: alsógatyában és atlétában elengedve elég feltűnő lennék. Így viszont iratok, és autorizációs eszközök nélkül csak egy lesz*opott hajléktalan vagyok, a következő pár órában. Ez pedig nekik teljesen elég, hogy fizikailag, vagy távolról belépjenek a rendszerbe, és elhozzák, amit akarnak. „Öltözz már f*szfej!”, lökött rajta egyet a nagyobbik. Felrángatta a cipőt, majd amikor állt fel, a kisebbik akkorát vert a tarkójára, hogy azonnal elsötétedett a világ.