#713
Ok, tételezzük fel hogy elkezdted megérteni. Ez esetben azonban be kellene látnod, hogy nincs itt semmiféle szélső helyzet, mert így működik a gravitáció. Teljesen értelmetlen amit írsz "optimális háttérsugárzással ameddig korong szerűen viselkedik a nagyobb".
A "háttérsugárzás" egy végtelenbe nyúló, végtelen mennyiségű, gravitonpárokból álló sugárzás, itt értelmetlen az optimális jelző. A gravitonsugárzás nyomóereje hatalmas de nem végtelen. Pontosan kimért, jól meghatározott nyomóereje = 1.210 x 10^44 newton.
Ez egy homogén, izotróp sugárzás, pontosan ahogy írtad. Minden irányba sugárzó, végtelen graviton tengerben élünk. Hasonlíthatjuk a neutrínó tengerhez is, abból is rengeteget feltételeznek a fizikusok. Ahol tömeg van ott a gravitonsugárzásnak gradiense alakul ki, emiatt lesz ott gravitációs hatás, ott nyilvánul meg a gravitációs sugárzás nyomóereje, az árnyékolás nagyságától függően.
Teljesen mindegy miféle alakja van az árnyékoló bolygónak, csillagnak. És attól sem függ milyen alakja van a próbatestnek. Csak a tömegük számít és a tömegközéppontjuk egymástól való távolsága. A nagyobb test is lehet bármilyen alakú és a mégnagyobb is. Nem az integrálokkal kell kezdeni a megértést.
Egyetlen "kritikus hibát" sem találsz benne, ha valamiről úgy véled kritikus hiba, akkor még nem érted. Mondjuk az elég disznóság ha annak ellenére permanensen kijelented, hogy inkonzisztens amikor nyilvánvalóan nem érted.
Ha nem érdekel akkor ne kínozzuk egymást, én csak esélyt adtam a megértésre. Neked. Mondtam, ha normálisan válaszolsz akkor kérdezhetsz, ha akarsz.
#713