• defiant9
    #705
    Továbbra sem tudsz elrugaszkodni a példádtól amikor a gömb mérete és a megfigyelő távolsága egybe esik.
    Eleve ha ez így lenne akkor egy szingularitásnak állandó gravitációs tere lenne az egész univerzumban.
    Senki nem számol egy távoli objektum gömb formájával, ha egy ugyanakkora tömegű hosszú rudat tennél a tömeg-középpontja helyére akkor csillagászati léptékben pontosan ugyanakkora lenne a gravitációs hatása, csak egy apró pontszerű árnyékot képes vetni a vizsgált egyenesen lévő bármely pontban.
    A gravitáció nem fény-árnyékolás hanem a tér meggörbítése.
    Nézzük kisiskolás analógiával. Elméleted szerint a graviton tenger nem más mint keresztbe kasul száguldó koherens lézer sugarak összessége, csak foton helyett graviton golyócskákból áll. Minket azon lézer sugarak érdekelnek amik átmennek A és B labdán is, a többi szórt fény konstans/irreleváns, mivel ugyanakkora hatást fejt ki a labdákra. A és B köré lefektethetünk egy virtuális csövet, a cső első méterén még sok szögben érkező lézersugár csapódik a cső falának, de amik eljutnak 1 km távolságra azok túlnyomó része már párhuzamos a falával. A képlet szerint viszont a következő labdához ezen sugaraknak már csak negyede juthatna el, az ezt követő labdához pedig már csak kilencede, stb. Tehát egyre több és több gravitonnak kellene a virtuális cső falán kilépnie ahogy távolodunk az első labdánál lévő belépési ponttól. Remélhetőleg azt belátod hogy ez így nem racionális.