asgh#153
Na pont itt ütközik ki a legjobban a gondolatmentedben lévő logikai ellentmondás:
Egyrészt azt írod:
"Ezt a valóságot aztán te, az általad definiált fogalmakkal illetheted"
Majd rögtön utána:
"A gravitációs sugárzás létező dolog, nem matematika, nem mérés, nem távolság, nem elmélet, hanem a létező valóság."
Azaz a gravitáció leírásának általánosan elfogadott modelljét azzal veted el, hogy az csak egy matematikai modell, merő kitaláció, mert van a valóság és az azt leíró modell "csak" matematika, mérés, elmélet, majd egy másik mondatodban a gravitációt már ugyanolyan logika mentén a saját modelleddel írod le.
Az ugyanis igaz, hogy a gravitáció önmagában "nem matematika, nem mérés, nem távolság, nem elmélet, hanem a létező valóság", de az a kijelentésed, hogy "a gravitáció sugárzás", már nagyon is elmélet, mégha nem is matematika vagy mérés, a létező valósághoz meg végképp semmi köze.
Amúgy szerintem ott zavarodtál meg, hogy nem érted a matematikai és fizikai alapfogalmak közötti különbséget.
Egy másik topicba épp az imént idéztem Einstein A relativitás elmélete c. könyvének bevezetőjéből, ahol pont arról beszél, hogy a köznyelv nem tesz ugyan különbséget pl. a távolság matematikai és fizikai fogalma között, attól még a két szóhasználat között nagyon is jelentős különbség van:
"Könnyen magyarázható, hogy mégis mi indít minket arra, hogy a geometria tételeit, az "igaz" szóval illessük. A geometria fogalmainak a
természetben többé-kevésbé egzakt tárgyak felelnek meg, és kétségtelenül bennük találhatjuk e fogalmak keletkezésének egyedüli indítóokát.
Ha a geometria el is tekint ettől, azért, hogy épületének a lehető legnagyobb zártságot adja, az a szokásunk, hogy pl. a távolságon egy gyakorlatilag merev testen levő két megjelölt hely közötti egyenes darabot értsük, mélyen gondol kodásmódunkban gyökerezik, így megszoktuk azt is, hogy három pontot akkor tekintsünk egy egyenesen fekvőnek, ha alkalmasan választott pontról, félszemmel nézve, látszólagos helyük egybeejthető.
Ha mármost követjük megszokott gondolkodásunkat és Euklidész geometriájának tételeihez még hozzákapcsoljuk azt az egyetlen kijelentést, hogy a merev test két pontjának távolsága (egyenes darab) mindig ugyanaz marad, akárhogyan változik is a test helyzete, úgy az euklideszi geometria tételeiből olyan tételek lesznek, amelyek a praktikusan merev testek lehetséges kölcsönös helyzeteire vonatkoznak. Az így kiegészített geometriát azután a fizika egyik ágaként kezelhetjük.
Ezek után már jogosan kérdezhetjük, hogy "igazak"-e a geometria tételei, mert most már szó lehet arról, vajon ezek a tételek állnak-e azokra a valóságos dolgokra, amelyeket a geometria fogalmaihoz rendeltünk?
Azt is mondhatnánk, ha nem is egészen pontosan, hogy ilyen értelemben egy geometriai tétel akkor "igaz", ha körzővel és vonalzóval végzett szerkesztés útján igazolható.
A geometria tételeinek "igazságáról" való meggyőződésünk ilyen értelemben természetesen kizárólag eléggé tökéletlen tapasztalásokon alapszik. Az alábbiakban igaz voltukat egyelőre fel fogjuk tételezni, hogy meggondolásaink utolsó részében (az általános relativitás keretében) belássuk: igazságuknak vannak - és mennyiben vannak - határai."
Tehát amikor ilyeneket mondasz, hogy:
"A távolság fogalma a természetben nem értelmezhető, mert a távolság matematikai pontok között értendő."
Akkor valójában elég lett volna elolvasod a relativitás elmélet laikusoknak szán változatából a bevezető első két oldalát, hogy megértsd, hogy a relativitás elméletben milyen értelemben használják a távolság fogalmát és hogy az bizony fizikailag nagyon is létező dolgokra vonatkozik.