DanielGray#1
Nagyon szerettem az eredetit.Elképesztő hangulata volt.A mondanivaló már lerágcsált csont,mindegyik scifinél lerágott,sőt minden filmnél már csak a csont van,csak néhányan hiszik,hogy elgondolkodtató,megmosolyogtató.Vangelis zenéje minimum negyven százalékot dobott a feelingen.Igen,néha fura,hogy saját magunk alatt vágjuk a fát(és?),új ez?:) Nem az!Ami engem igazán idegesít,az az érzelem fullra tolása egy scifiben(pl.Csillagok között),micsoda egy fos volt.Szeretet..jaj... Ez olyan,mint amikor jönnek az idegenek és elkezdik szarrá bombázni a Földet.Jönnek vadászokkal,lézer fegyverekkel,tripodokkal,teljesen hihető,hogy egy olyan idegen faj,amelyik galaxisokat képes átrepülni lejön a bolygóra és szarrá lövik az emberiséget.Nyilván!Észre sem vennénk és kiírtottak minket!Dehogy lőnek.Sőt még csak nem is érzékelnénk.Egy kődarab és néhány hét-nap alatt kihal az emberiség,csak és kizárólag az emberiség.Röhej... Szerettem az Androméda törzset,mert hihető scifi volt,szerettem Asimov regényeit,jó volt nézni hasonlót az Ex Machina filmben.