A Navstar GPS megalkotásával azonban a hadsereg kiengedte a szellemet a palackból. Eleve már tervezték egy civil csatorna meglétét, amelybe azonban meghatározott mértékű, véletlenszerű változót is tettek, így vízszintesen 100, függőlegesen 50 méteres pontosságot nyújtott volna csak, ez volt a Selective Availability (~kiválasztható hozzáférés). Ez katonai szempontból elégséges ahhoz, hogy az ellenfél precíziós fegyverei számára ne legyen megfelelő, illetve alapból elég pontos ahhoz, hogy például egy hosszújáratú civil utasszállító vagy tengerjáró hajó gyorsan, és az elérhető rendszerek pontosságánál nem sokkal rosszabb rendszerhez férjen hozzá bárhol a világon, folyamatosan.

[quote]A probléma az volt ezzel, igény volt pontosabb civil alkalmazásra (például kikötőkben, reptereken), ezért fix földi adótornyokat is lehetett felhúzni, amelyek a kapott Navstar L1 jeleket vizsgálva korrigálták azok tökéletlenségeit, és egy korrekciós jelet adtak le – ez volt a Differential GPS, amely a környéken lévő GPS vevők pontosságát 10 méteres szintre, vagy akár valamivel az alá is leszoríthatta. Csakhogy a Navstar adott még egy lehetőséget a hadsereg kezébe – ha kívánta, akkor egy-egy régióban konkrétan kikapcsolhatta a civil jelet, így csak a katonai GPS vevők lesznek használhatóak.

A GPS első komoly harci bevetése az 1990/91-es Öböl-háborúban történt, ahol a szövetségesek nagy hasznát vették a pontos helyzet-meghatározásnak és a pontos időmeghatározásnak. Az az apró probléma adódott viszont, hogy egyszerűen nem állt rendelkezése elég katonai GPS vevő, így a civil piacról szereztek be gyorsan egy nagyobb mennyiséget, és osztották szét a katonai vevővel nem rendelkezők között, és a hadműveletek időtartama alatt kikapcsolták az SA-t.

A civil ügynökségek, első sorban az amerikai Légügyi Hivatal (FAA) lobbyzni kezdtek, hogy kapcsolják ki az SA-t, és tegyék elérhetővé a civil felhasználók számára is a teljes értékű GPS jeleket. Az FAA motivációja könnyen megérthető, hiszen egy stabil és megbízható GPS szolgáltatás mellett nincs többé szükség az országban szétszórt ezernyi VOR(/DME) antennára, így ezek üzemeltetésére és karbantartására se kell többet költeniük. A parti őrség pedig hasonlóan tehetett volna a Loran-A/-C rendszerrel. Végül 2000 május 1.-én hivatalosan is kikapcsolták az SA-t, ami után a Loran-C rendszer létjogosultsága végképpen megszűnt.

Navstar GPS Block III megjelenésével (2017-ben indulna az első példány a világűrbe) némileg átalakulnak a csatornák is, a hagyományos L1 megmarad, azonban lesz egy L1C (Civilian) és az L2C is megjelenik. Az L1C és az L2C is első sorban nagyobb energiájú adást jelent, illetve a más GPS rendszerek (mint a Galileo) párhuzamos használatában segédkezik. Az L1C és az L2C használatával a pontosság (3 méterről) 1 méteres javul, illetve a jelek foghatósága illetve zavarvédettsége is egy fokkal jobb lesz. Az L4 (1381.05 Mhz) sorsa még bizonytalan, az ionoszféra hatásainak csökkentésére szeretnék felhasználni. Az L5 (1176.45 Mhz) a Safety-of-Life, vagyis a rendkívül nagy pontosságú adásokhoz használatos – az L1C, L2C és az L5 szimultán használatára képes GPS vevők pontossága 1 méter alatti lehet. Végezetül pedig a Block III műholdakba már nem is rendelkeznek a Selective Availability képességével, így a folyamatos civil hozzáférés immár végképpen biztosított lett.