asgh#20
Szabadság:
A szabadság nem azt jelenti, hogy mindent szabad, hanem hogy egy szabad embert nem lehet olyasmire kényszeríteni, amire szabad akaratából nem hajlandó.
A rabszolga nem attól rabszolga, mert tilos neki mondjuk az utcán végeznie a dolgát, mert azt a szabad emberek sem tehetik meg, hanem attól, hogy akkor és azt _kell_ tennie, amire és amikor utasítják és nincs lehetősége nemet mondani.
Persze ebben az értelemben de-facto nyugaton sincs teljes szabadság, mert még ha csak azt az életszínvonalat akarod tartani, amiben felnőttél, sokszor már akkor is azt kell csinálnod, amire utasítanak, akár tetszik, akár nem. De azért lássuk be, hogy minél nyugatabbra tekintünk, annál nagyobb az emberek mozgástere, hogy felszabadítsák magukat a gazdasági függőségből.
Demokrácia:
Az ókori görögöknél a demokrácia amolyan politikai válságtünetnek, megvetendő dolognak számított, a slepp uralma az értelem felett, a széthúzás és a korrupció szinonímája volt, mert azt jelentette, hogy a polgárság egymás sakkban tartásával van elfoglalva ahelyett, hogy találnának egy rendes vezetőt.
A modern nyugati demokrácia ettől azért jelentősen különbözik.
A nyugati liberális demokráciákban pedig általában nem a demokrácia, hanem a liberalizmus, pontosabban a neoliberalizmus a bajok forrása.
Liberalizmus:
A neoliberalizmussal - az általános vélekedéssel szemben - nem az az alapvető gond, hogy többet engednek meg az egyénnek, mint amit a többségi társadalom alapból megengedne.
A neoliberalizmus nem ismer el közösségi jogokat, csak egyéni szabadságjogokat, ami még rendben is lenne, viszont az egyéni szabadságjogokat kiterjeszti a jogi személyekre is.
Azaz a neoliberalizmus elvi alapon vitatja az állam, mint nemzeti közösség jogát, hogy a gazdasági szereplők ellenében megvédje a polgárait, mondván, hogy a közösségnek nem lehet több joga, mint az egyes embernek. Mivel a jogi és a természetes személy között nem tesz különbséget, a jogi személyek jogainak megnyirbálása a neoliberalizmus szerint azonos az egyetemes szabadságjogok lábbal tiprásával. Ugyanakkor a gazdasági szereplőkkel szemben elnézi, hogy azok az érdekeik érvényesékor visszaéljenek az erőfölényükkel, mert ahogy a természetes személyek között is vannak erőforrásbeli különbségek, így a gazdasági társaságok és az egyszerű emberek között is megesik az ilyesmi.
Így jutunk el odáig, hogy ha egy országban betiltják a dohányzást népszerűsítő reklámokat, vagy ha a bankokra külön adókat kényszerítenek, akkor hirtelen mindenki a szabadságot meg a demokráciát kezdi félteni, de ha a gazdasági társaságok egyoldalú szerződésmódosításokkal kizsigerelik a lakosságot, az teljesen rendben van, mert az két személy (egy jogi és egy természetes) közötti üzlet, amihez az államnak (mint az egyént védő közösségnek) semmi köze.
És itt megy szembe a neoliberalizmus az emberk többségének az akaratával. A többség ugyanis pont abban látja a politikai és közigazgatási intézmények létjogosultságát, hogy az állampolgárok és az általuk alkotott közösségek érdekeit védjék. Akár a gazdasági társaságok jogainak korlátozásának árán is.
Ezt a konfliktust persze a napi politika megfejeli a szokásos sárdobálással, átláthatatlan érdekrendszerével, korrupcióval, ostobasággal, stb.
Abban minden esetre egyetérthetünk, hogy a nyugati neoliberalizmus szószólói mára elvesztették minden erkölcsi alapjukat arra, hogy bármilyen államot kioktassanak a szabadságjogokból, így pl. Oroszország ekézése kétségtelenül nevetségesen hangzik a nyugati megmondóemberek szájából.
Ugyanakkor a nyugati liberalizmus politikai hiteletelensége miatt az emberek (értsd: természetes személyek) szabadságjogainak csorbítását továbbra sem szabad eltűrni. Így hiába nyilvánvaló a nagyhatalmi politikai érdek az Oroszországot érintő támadások során, azért az egyéni szabadságjogok megnyirbálása az Oroszoknál is bőven része a műsornak és ez akkor is elítélendő, ha ezzel az ember egy oldalra keveredik a nyugati liberálisokkal. Utoljára szerkesztette: asgh, 2017.07.23. 15:16:16