TokraFan#28
1. Én nem írtam azt sehol, hogy megszűnnek a vallások, valamit félreérthettél! Én arról beszéltem, hogy át kell értékelniük -megint-, a vallásuk tanításait! A szembenézés a tényekkel pedig azért nem az erősségük, mert a tények ellenére évtizedekbe -akár évszázadokba- kerül, mire egy ilyen horderejű kérdést képesek beilleszteni úgy a hitükbe, hogy az valamilyen módon szinkronba hozható legyen. De ahogy az evolúció esetén is láttuk -amiért egyébként párszáz évvel korábban még kivégzés járt volna-, ez a folyamat az elején mindig erőteljes ellenállást és agressziót szül az egyház és követői nagyobbik részétől. Mai napig megdöbbenve néz rám sok hívő, amikor felvilágosítom őket arról, hogy a Vatikán már elég régen elfogadta az evolúciós elméletet, persze csak úgy, hogy előtte valahogy kínkeservesen szinkronba hozta a tanításokkal, így megmagyarázva, hogy a kettő nem zárja ki egymást!
És valóban, ha Isten létezését nézzük, akkor nyilvánvalóan nem is zárja ki, hiszen az evolúció nem tárgyalja az élet keletkezését, csak a fejlődését! De sokan mégsem látják a fától az erdőt, hiszen számos más olyan tant kukázni kellett miatta, amit pár ezer évig tényként tanítottak. Ha pedig ezeket kidobjuk -már sokadszorra-, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mit ér a többi? Miért kéne elhinni, hogy amik még benne maradtak, azoknak bármivel is több valóságalapjuk van, mint amit már megcáfoltunk? A teremtés mítosz eleve sok ponton cáfolva lett már, gondoljunk csak pl. a radiometrikus kormeghatározásra.
2. Ezt már kitárgyaltuk. Nem kezelem tényként a bináris módon leírható és működő lélek lehetőségét, és nem vetem el teljesen az önálló lélek lehetőségét sem! Ugyanakkor ez utóbbi -számomra, sok szempontból nem tűnik logikusnak.
3. Nem gondolkodok végletekben, csak nem érted amit írok. A vallásos tanítás azon alapul, hogy a szentkönyvekben -melyek tele vannak hibával-, mindent tényként kell kezelni, hiszen ezek végtére is, Istentől származó tanítások. A hívők 99%-ka nem kérdőjelezi meg az olvasottakat! Ha netán mégis, akkor hamar rájön, hogy feloldhatatlan ellentmondások sorozatával áll szemben. Ettől persze még hihet valamilyen Istenben, de ez innentől inkább csak egy pszichológiai kapaszkodó azokra az esetekre, amikor nincs kihez folrdulni egy nehéz élethelyzetben. És ez rendben is volna. A gond az, hogy legtöbb esetben ez nem különül el abban a formában a racionális gondolkodásmódtól, amiről te írsz -nem kizárva persze a tényt, hogy létezik ilyen is-. Vagyis, nem sokan kapaszkodnak úgy Istenbe, hogy közben realisták maradnak, mivel a realista gondolkodás gyengíti azt az álomvilágot, aminek szerepe éppen a lelki nyugalom megteremtése lenne! Ezért sem tűrik a kétkedőket, mert veszélyesnek érzik a hitükre nézve! Hogyan tölthetné be a nyugalmat szolgáló funkcoóját, ha közben a hívő racionális gondolkodása révén, tele van kérdésekkel, visít az agya amikor olyat hall a tanításokban, ami nyilvánvalóan hülyeség?
Éppen ezért jellemző a struccpolitika rájuk, mert így kvázi nem veheti el tőlük senki a kis álomvilágukat amibe menekülnek az élet nehézségei elől! Ezen a ponton zárja ki az egész hitvilág a racionalitást, és ezért lehet az, hogy a hívők kb. 95%-ka nem úgy működik, ahogyan te állítod (elismerve, hogy néhányan valahogy megoldják, de esetükben sincs igazi racionalizmus). Utoljára szerkesztette: TokraFan, 2017.03.04. 13:05:08