Vagyis feltételezik! Hiteles forrással nem rendelkezik senki, ezek javarészt találgatások.
"hogy a vadászó-gyűjtögetőknek nincsenek állandó vezéreik, a kezdeményező szereplője mindig az adott feladat alapján választódik ki."
Egyrészt még mindig nem nyert az állítás 100% bizonyosságot (egzakt bizonyíték hiányában), másrészt itt is arról beszél, hogy képességeik alapján osztódtak ki a szerepek, tehát ebből az is következik, hogy bizonyos fontos döntéseket sem együtt hoztak meg, hanem az arra legalkalmasabb "választódott ki rá", tehát bizonyos értelemben a többiekre is hatást gyakorolhatott a döntéseivel, következésképp nagyobb hatalma volt.
Harmadrészt, élelemhiányos helyzetekben szinte biztos, hogy az erősebb és okosabb többet gyűtött magának, és nem halt éhen csak azért, hogy előbb még a gyengéket is megetesse. Hacsak nem a saját családjáról volt szó természetesen!
"A vadászó-gyűjtögetők rokoni vagy csoport [angolul band, nem group] (vagy törzsi) alapon szerveződnek. [...]"
Ma is elsősorban családon belül osztják el a javakat, a húsos fazék körül 80%-ban családtagok gyűlnek össze, a maradék 20% a begyűjtéshez és végrehajtáshoz szükséges olyan érdek-kapcsolati személy, akik a családon belül valami miatt nem álltak rendelkezésre.
"Az erőforrások (mint a vadászatból nyert hús) kölcsönös cseréje és megosztása fontos a vadászó-gyűjtögető közösségek gazdaságában. Ezért ezeket a közösségeket úgy írhatjuk le, mint egy "ajándékozási gazdaság". "
Csere esetén ez rögtön azt feltételezi, hogy mindenkinek van mit cserélni, de mi van akkor, ha nincs? Az egyenlőség akkor kezdődne, amikor valakinek úgy adnak húst, hogy az nem tud érte adni semmit cserébe! Ezért maradjunk a megosztásnál. Az előbb írták le, hogy az ilyen közösségek kvázi családok voltak. Mi abban a meglepő, ha a családtagok egymás között megosztanak? Érdekessé akkor válna, ha idegenekkel is ezt tennék, de erre nincs bizonyíték, sőt, a korábbi vélemények a család köré szerveződött csoportokról éppen azt támasztják alá, hogy idegenekkel már nem akartak osztozni.
Egyébként a csere-rendszer rengeteg problémát generál. A kézeelfogható anyagok esetén még csak-csak lehetett valamiféle értékmegállapítást eszközölni, kizárva ezzel, hogy valaki mondjuk rossz minőségű, szottyadt gyümölcsöt akarjon adni értékes, jó minőségű húsért cserébe, de nem ilyen egyszerű a helyzet a szolgáltatások terén.
Mai napig prónálkoznak sokan a kaláka hülyeséggel, csak képtelenek igazságosan kicserélni a szolgáltatásokst, mivel nem ugyanakkora munka mondjuk füvet nyírni és tetőt építeni. Mindennek van egy értéke, ezt legjobban pénzben lehet kifejezni. A másik probléma a minőség kérdése. Hogyan alkalmazunk retorziót akkor, ha a kapott szolgáltatást rossz minőségben végezte el a delikvens? A fizetséget (mivel nincs) ugye nem tarthatjuk vissza, kényszerítve ezzel a rendes munkavégzésre. Ezért nem működik a kalálka! Mit tehetek akkor, ha én elvégzem a munkámat rendesen a havernál, de a viszonzásul kapott munkát a kaláka tag csak összehányja nálam? A cserekereskedelem nem igazságos, de legfőképpen nem egyenlőségen alapul! Akinek nem volt mit cserélni, az pont úgy éhen halt, mint ma egy hajléktalan. Utoljára szerkesztette: TokraFan, 2017.01.26. 14:48:37