asgh#125
Lényeges kérdésekkel nem foglalkozik az írás:
1. Infláció
Ha az emberek nagy részét ingyen pénzzel dobjuk meg, az borítékolhatóan inflációt gerjeszt, így az árak pont abba a magasságba emelkednek, hogy az alapvető megélhetésért ugyanannyit kell dolgozni, mint alapjövedelem nélkül.
(Jó példa erre a lakástámogatási rendszer: amint bejelentették, hogy 2-3 milliót is kaphatnak a családok az államtól, azonnal 2-3 millióval emelkedtek a lakásárak. Amint kiderült, hogy azért nem olyan egyszerű azokhoz a milliókhoz hozzájutni, az árak is elkezdtek normalizálódni.)
Azaz az alapjövedelemmel variáló társadalmi kísérletek csak addig működnek, amíg a gazdaság nagy része nem vesz részt a kísérletben és így az árak alakulásában sem játszik szerepet az alapjövedelem.
2. Szociális kiadások
A legtöbb alapjövedelem koncepció az egyéb szociális kiadások _kárára_ kívánja bevezetni az alapjövedelmet. Azaz az állam mindenkinek ad egy összeget, és onnantól kezdve abból kell fizetni az orvosi ellátásért, iskoláért, nyugdíjért, mindenért. Ha nem így lenne, akkor az állam rövid időn belül becsődölne. (Alaszka az extra olajbevételekből finanszírozza az alapjövedelmet, de ilyen extra forrásokkal csak kevés ország rendelkezik.)
3. Társadalmi kontroll
Az alapjövedelem koncepciók abból indulnak ki, hogy a kisebb adminisztrációs költség nagyobb nettó összeget juttatna a szociális ellátórendszerbe, a piaci alapú versenyhelyzet pedig a kiadások optimalizálására ösztönözné a szolgáltatókat.
Csakhogy így az alapjövedelemmel együtt járna a teljes állami ellátás privatizálása, amivel kivenné a társadalom kezéből az adott területek felügyeletének a jogát. Ez egyes liberális közgazdászok és társadalomtudósok szerint egyenesen kívánatos is lenne, csakhogy ezek a koncepciók nem számolnak az olyan gazdaság torzító hatásokkal, mint pl. monopóliumok, kartellek, korrupció vagy a nettó emberi hülyeség.
Az állami monopóliumnál pedig csak egy rosszabb dolog létezik: a magán monopólium, mert még az a minimális társadalmi kontroll sem érvényesül, amelyet a választók politika nyomása jelent. (Hallott már valaki egyoldalú szerződésmódosításról?)
4. Politikai stabilitás
És innentől dől össze az egész rendszer: a társadalom kezéből csak ideiglenesen lehet kiragadni az irányítást, a politika ugyanis - hiába szeretné -, nem tudja a társadalom által ráruházott felelősséget lepattintani magáról azzal a felszólalással, hogy az már magánkézben van, semmi köze hozzá.
Ezzel ugyanis csak azt éri el, hogy olyan rendszerellenes politikai formációk kerülnek hatalomra, amelyek - ha kell erőszak alkalmazásával is, de - eltakarítják a politikai kontroll akadályait azért, hogy a társadalmi nyomásnak eleget tudjanak tenni.
5. Milyen áron lehetne visszacsinálni
Ha már egyszer bevezették, akkor az alapjövedelem visszavonása hosszú időre katasztrofális állapotokat gerjesztene a gazdaságban. Az árak magasak lennének az alapjövedelem miatt, a szociális intézményeket újraállamosítani kellene, ami extra kiadásokkal (és/vagy egyéb társadalmi károkkal) járna, így a végén azok járnának pórul, akiken az alapjövedelem segíteni akart.
Arról nem is beszélve, hogy az emberek nehezen mondanának le az ingyenpénzről, így két ellentmondó társadalmi igény feszülne egymásnak a politikában: maradjon az alapjövedelem, de továbbra is legyen ingyenes a szociális ellátás, ami viszont csődbe vinné az államot. Így az egész politikai intézményrendszer egyik válságból a másikba bukdácsolna, amíg a gazdaság néhány generáción belül ki nem izzadná valahogy az alapjövedelem-kísérlet okozta károkat.