dartois83#17
Jó kérdés, hol a határ a véleménynyilvánítási szabadság és mások emberi méltósághoz való joga között. Mindkettő alapvető alkotmányos jog, éppen ezért nem egyszerű ennek a kérdésnek a jogi szabályozása sem.
Azt viszont sosem értettem, hogy mi késztet valakit arra, hogy a holokauszt megtörténtét tagadja. Lehet benne olyan polgárpukkasztás, ellenállás, mint pl. ahogy Sid Vicious horogkeresztes pólóban mászkált anno Párizsban, vagy egy zsigeri gyűlölet a zsidósággal szemben (magyarul antiszemitizmus), ami megkérdőjelez mindent, ami hozzájuk kapcsolódik. Ez utóbbit sosem értettem, mert azok az emberek, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy egy történelmileg eléggé bizonyított, több ezer szemtanú és áldozat által átélt borzalom csak kitaláció, másik oldalról többnyire teljesen bizonyosak a nagy zsidó összeesküvésben, meg hogy mindent ők irányítanak. Bizonyítani persze ugyanúgy nem tudják, mint a holokauszt meg nem történtét, de azért elszántak. A legtöbb ember szerintem életében nem konfrontálódott zsidó emberrel, az ortodoxokon kívül azt sem tudják, ki az és ki nem, de azért meg van a véleményük róla. Ezen kéne javítani és nem mindig csak bűnbakot keresni.
Fentiek okán nem is csodálkozom, hogy van ez a Btk. paragrafus és a zsidóságnak igen is fontos a holokauszt el nem feledése. Ahogyan a magyaroknak Trianon, a sváboknak az erőszakos kitelepítések 1945-ből, az ukránoknak a holodomor, az oroszoknak a II. világháborúban a több milliónyi áldozat (amihez Sztálin is közvetve, de közrejátszott), az örményeknek az 1915-ös népirtás és még sorolhatnám. Bárki lehet "zsidó", bárkit elküldhetnek koncentrációs táborba, legyen akármennyire "árja" (pl. angol-búr háború holland telepesei). Ezt kéne felfogni és nem tagadni! Aki tagadja, az egy rosszindulatú ember.