poiuztrewq#99
"Nem véletlenül, ha bármelyikőtöket kiraknám a korabeli szavannára ahol a fele vadvilág őt akarja megenni a másik felét meg ő látja tápláléknak azon kezdene el agyalni hogy mivel is tudná feljavítani ezen élőlényekhez képest szánalmasan gyenge erő/sebesség/sebzőképesség képességeit. Elkezdene fegyvert keresni/készíteni."
Körülményektől függ, mint írtam. Mi volt az akkoriak legnagyobb problémája. A hideg, az unalom, a farkasok vagy a szomszéd törzsek.
Talán érdemes lehet fogni pár mai állatot, megnézni hogy mi a legnagyobb problémájuk, és, ha tehetnék, akkor milyen megoldást fejlesztenének ki.
Mindenesetre, szvsz, ez továbbra sem bizonyíta semmilyen mértékben hogy a katonai kutatás esszenciális feltétele lenne a polgárinak. Ez az állítás pont annyit bizonyít, amennyi ő maga: hogy az első kutatások idején a katonai jellegű szükségletek (és szándékok, ha egy agresszívett csoportot tekintünk) magasabb prioritásúak voltak a kényelmi, polgári/gazdasági jellegű szükségleteknél.
Ezt persze nem tudhatjuk, mindenki úgy és oda képzeli el az ősembert ahova akarja, nem tudjuk hogy ilyen sorrendben lett csupasz, lett ruhája, használta és készítette az egyes eszközöket. (Sőt, még az sem kizárható hogy huzamosabb ideig vízben élt.)
Mindenesetre a saját képzelőerőm nekem azt diktálja, hogy ne fogadjam el azt az állításodat, hogy apáink katonai szükségletei nagyobbak, előbbrevalóak lettek volna. Átlagban talán, de, egyénenként nem hiszem. Most is nagyob különbözünk. A képzelőerőm szerint az ősemberek maximum 2/3-ad részének lehetett nagyon égető katonai, 1/3 részének egyéb problémája (hideg van, rá osztották a diótörést vagy a cipekedést, stb).
Ha akarod, úgy is veheted, hogy ez az 1/3 arány (de lehet akár 1/6 is, amilyen a képzelőerőd) már _cáfolja_ azt az állítást, hogy a katonai kutatásnak muszáj legyen időben megelőznie a polgárit, és így azt is, hogy ez utóbbi léte az előzőnek legyen a függvénye.