Nekem is az a véleményem, amit a második cikk is feszeget a vége felé, és amit úgy foglalnék össze, hogy ha igazán érdekel valami téma, akkor mindig szkeptikusan állsz hozzá. Voltam én már harcos globálismelegedéshívő is, de sokkal több infót tud az ember összeszedni, fenntartani az érdeklődését, ha nem az ezerszer elszajkózott "bizonyítékokat" olvassa el az ember újabb változatban, hanem gondolatkísérletként felteszi a kérdést, hogy mi van, ha mégsem úgy van, ahogy az a sztenderd modellben van!?
Mellesleg már Descartes is átlátta, hogy a szkeptikus végtelenszer teheti fel a manapság oly népszerű, de miért? kérdést. És valóban, egy hatéves gyerek kell és könnyen bizonyítható, hogy tudásunk nem alkot egy egységes önmagába forduló hálót (lásd még Gödel nem teljességi tételei, amelyek azt hivatottak bizonyítani többek között, hogy nem is alkothat). De belátható, hogy nem az a biztosabb tudás, hogy amikor elhiszek valamit valamiért, hogy de igen, erős ez, biztos, hogy ez az igazság, amikor ugyan azt a modellt próbálom mindenre ráhúzni.
Hanem amikor tisztában vagyok a lukakkal. A sztenderd modellek pedig értelemszerűen marhára nem erről szólnak, hogy ezek a lukak hol vannak, a lukakat épphogy azok ismerik, akik ezt vitatják.
#25