#89
Te figyu, nem tudnál visszavenni ebből a lájtosan személyeskedő stílusból, mert ha én is belemegyek, abból csak szimpla anyázás lesz, annak meg nem sok értelmét látom.
Előre is köszönöm!
1. A vallási gondolkodókra ugyan úgy jellemző egy bizonyos kétkedés, Bibliai történetek jórésze arról szól, hogy az egyszerű ember ezt hogyan is győzi le.
Nem a vallási gondolkodók, vagy az egyszerű emberek csinálják, vagy rendelik meg a háborúkat. Hanem a háborúkat azok az emberek indítják, akik az egyházan élén állva tesznek szert akkora hatalomra, amivel személyes, nem a valláshoz kapcsolódó érdekeiket biztosíthatják, ha kell az egyházi szervezet biztosította kommunikációs, szervezeti képesség felhasználásával. Ez azért belátható, más a hit, más a vallás, és más az egyház, mint azt már fejtegettem első hsz-emben. Te is kevered a dolgokat, és csak mert a valláshoz áttételesen kapcsolódó politikai vezetők felhasználják az egyház szervezetét, úgy tűnik szimplán lehülyézel mindenkit akinek van hite, vagy csak védelmébe veszi azt, akinek van és ezt értékként kezeli, nem pedig valami bűnként, betegségként.
2. Nem tudom hallottál-e már egy nagy gondolkodóról, úgy hívják Albert Einstein (nyilvánvalóan igen, bocs a szurkálódásért), neki volt egy elmélete a relativitásról. Gyakorlatilag azt fejtegeti benne, hogy már a szűkebb szakterületén, a fizikán belül sem lehet bizonyos alapvetőnek gondolt dolgokat abszolútnk tekinteni, nincs általános vonatkoztatási rendszer a térre és időre vonatkozóan, sőt a kettő emellett egyfajta egységet is képez. Ennek a gyakorlati értelme ott van, hogy bizonyos rendszerek, lokális vonatkoztatási rendszerek határánál az események egymásutánisága sem meghatározható, ami akár az oksági viszonyokat is relativizálja. Népszerű irodalmi példával élve lehet pl időgépet is készíteni, bizonyos az elméletből következő eljárásokkal.
A tudomány egészére nézve pedig megállapítható, hogy fragmentált, töredezett, még a matematika sem jelent olyan általános nyelvezetet, ami mindíg lehetőséget biztosítana az egyes területek közötti átjárásra. A falszifikálás csak egy a tudomány módszerei közül, amely tudományos eredményre vezethet, igazolhat, azonban ez sincs sztenderd kritériumként meghatározva, hogy ilyen eljárásnak kell minden állítást alávetni.
Szóval nincs abszolút tudás, az mainstream modellek változásáról, az alternatív elképzelésekről még nem is beszéltünk.
3. A szekularizáció nem a tudomány dolga, és nem is a kisemberé. Ha az egyházi és világi vezetők megegyeznek ebben, gyakorlatilag a politikai hatalom felosztása érdekében, akkor megvalósul, ha nem, akkor nem.
A tudomány ebben támogathatja egyik, vagy másik oldalt, de mégyegyszer ezredszer, a a vallás, és a tudomomány, pláne a politika a kultúra, a társadalom más más dimenziói. Ezeket bizonyos emberek, vezetők személye kapcsolhatja össze, de ez nem jó, bár igaz nem is feltétlenül rossz, és ettől egyik vagy másik ilyen dimenzió nem lesz értékesebb, vagy értéktelenebb a másiknál. Nyugaton hivatalosan megvalósult a keresztény egyházak és az állam szétválasztása, az hogy egyes kis egyházak, szekták, szabadkőműves, vagy akármilyen gondolati rendszerre épülő közösségek, hogy próbálnak a hatalomba bekerülni az biztonsági kérdés és nem vallástudományi, vallásfilozófiai.
#89