#62
Ilyen formán a kutatók is mindenben csak hisznek, aminek nagyon nincs köze a saját tudományterületükhöz, tehát egyáltalán nem értenek hozzá.
Szerintem egy ember csak abban hisz, amiről úgy érzi, hogy szüksége van rá a saját életéhez, viszont vagy spirituális dolog, vagy - természettudomány esetén - nem ért hozzá, és nem lehet gyakorlatban szemléltetni.
A többit tudomásul veszi - hogy ilyen is van, vagy hogy a tudomány jelenleg ezen az állásponton van. Nekem pl. teljesen mindegy, hogy vannak-e kvarkok vagy nincsenek, a munkámhoz, életemhez nincs szükségem rá, ezért nem hiszek benne, hanem tudomásul veszem, hogy jelenleg itt tart a részecskefizika. Nem érdekel annyira, hogy jobban belemélyedjek. Ha 500 évig élnék, akkor viszont biztos ezzel is foglalkoznék.
Tudományos tényekből akkor lesz hit, ha az ember nem ért hozzá, nem is veszi a fáradtságot, hogy megértse, és ha lehetőség van rá, a gyakorlatban is kipróbálja, viszont egy világszemlélet felépítéséhez akarja felhasználni. De miért törvényszerű, hogy mindenkinek ezt kell csinálnia?
Ez a hisz/nem hisz dolog amúgy is elég ingoványos téma, mert tulajdonképpen azt is csak "hiszed", hogy az van, amit látsz. Amit látsz, azt az agyad rakja össze azzá a képpé, ami hiszed, hogy van. (Az más kérdés, hogy a lényegen nem változtat, mert ez megad egy vonatkoztatási rendszert, ami alapján működni tudsz.) Mindenre rá lehet sütni, hogy hiszed, viszont ezt más kontextusban máshogy definiálod. (És van egy pár kontextus.)
#62