-
#234
Habár az első évad utolsó része nekem kimondottan nem tetszett és szerintem logikátlan is volt, mégis rávettem magam, hogy ledaráljam a 2. évadot is.
Hát elég felemás érzéseim, gondolataim vannak a második évaddal kapcsolatban is.
Számomra nem okozott gondot az idősíkok követése és beazonosítása. Lehet, hogy ez csak annak köszönhető, hogy nem kellett 1-1 hetet várni a részek között, de igazából szerintem követhető volt, hogy mi után/előtt történik.
Ami nekem egyértelműen hiányzott: senkivel nem tudtam a sorozatban azonosulni, így az ég világon senki miatt nem tudtam aggódni vagy izgulni. Ez szerintem egy óriási hiba. Érdekes volt a történet vezetés és maguk a történések, voltak benne érdekes fordulatok, de magukért a szereplőkért nem aggódtam. Ezáltal a drámainak szánt jelenetek sem jöttek át igazán.
Egy másik dolog, ami tulajdonképpen a teljes évad alatt a fejemben motoszkált, hogy számomra érthetetlen volt 1-2 karakter jelleme vagy motivációja. Ott van a két main karakter, Dolores és Maeve. Ők ketten a történetben azok, (Bernardot kivéve), akik leginkább a saját tudatuknál vannak és legjobban átlátják a létezésüket. Hogy miért teremtettek, kik teremtették őket... stb. Tehát felfogják, hogy ők csak beprogramozott bábok voltak. De mégis olyan dolgokhoz ragaszkodnak, amik csak a narratívájukban volt megírva. Maeve a "gyerekéhez", Dolores Teddy-hez meg az "apjához". Számomra ez elég ellentmondásos viselkedés. Nekik kellett volna a legjobban megérteniük, hogy a szeretteiknek vélt személyek valójában tökéletesen senkik számukra. És egyébként ide lehet a sorolni az indián srácot is, bár ő annyira nem látta át a teljes képet.
Dolores motivációját sem értem igazán ezzel a kiakarom pusztítani az emberiséget szállal. Vagyis leginkább a jellemét. Továbbra is tartom az első évad végén tett megjegyzésemet, totál logikátlan lett Dolores karaktere. És ezen nem javított a második évad sem. Mindenki másnak az öntudatra ébredt jellemén nyomott hagytak az előző "életbeli" jellemek, kivéve Dolores, akiből egy terminátor lett. (egy jó szívű, tökéletesen ártatlan, paraszt lányból...) Ráadásul ő már volt előtte is (valamennyire) tudatánál. Amikor először létrehozták Bernardot. Akkor tuti. Ráadásul akkor már túl volt a Wyat történéseken is... Miért nem akkor lázadt fel? Áhh... elcseszték.
És az engem továbbra is baromira zavart, hogy képzett katonákat vagy swat-osokat, "revolver hősök" úgy fektetnek ki, mintha mindig is ezt csinálták volna vagy céllövöldében lettek volna... totál hiteltelen számomra. Az egyik alja az volt, mikor a nyílt terepen a swat egység gyalogol a süvítő golyózáporban az erőd felé. "R U fuckin kidding me??"
Habár a sorozat alap kérdése, a személyiség és a tudat kapcsolata és miben léte érdekfeszítő téma, de mivel már ezt az 1999-es Mátrix-ban ellőtték (meg lehet az előtt is már más filmekben (pl. A 200 éves ember)), ezért ez engem annyira nem tudott magával ragadni, hogy a hibákat ne akarjam észrevenni.
Amit viszont én is méltatnék, az a fényképezés és a színészi játék. Mind a kettő 5*.