ostoros#20
Én is azt mondtam volna, a helyükben. Te talán az oroszok előtt kapituláltál volna, hogy aztán az orosz csapatok szállják meg Japánt? Azért annyira nem ejtették a fejükre a Japánokat. Pont jó ürügy volt az atombombákra hivatkozni, Sztálin nem is vette be, és még hetekig folyt tovább a harc a szovjetek és a japánok között, pedig a japán hadsereg elvileg már kapitulált a szövetségesek előtt.
Tokió gyújtóbombázása alatt legalább annyi halottjuk volt a japánoknak, mint az atombombák hatására, még sem hatotta meg őket a veszteség, akkor miért gondoljuk azt, hogy hirtelen érzékenyek lettek a civil veszteségekre? Pont úgy ismerjük az akkori japán kormányt, amely betojt pár százezer halottól, ugye?
Egyszerűen látták, hogy a hadseregük napok alatt összeomlik a szovjetek ellen és a katonai vereség elkerülhetetlen. A civil veszteségekre hivatkozás pedig jó arcmentés volt a regnáló elitnek a civil lakosság előtt, hogy ugyan képesek lennénk folytatni a harcot, de nem tesszük a civil lakosság érdekében.
Persze, rohadtul érdekelte őket a civil lakosság. Annyira legalábbis mindenképp, hogy minél kevesebben akartak a kötélen lógni. (Akarom mondani seppukut elkövetni.)