#51
A jelenlegi trendek a légiharc BVR (beyond visual range - kb +40 km) felé történő eltolódás felé mutatnak, ahol a manőverezőképességnek tényleg nincs akkora jelentősége. Hozzá kell tenni, hogy az utóbbi évtizedek konfliktusaiban meglehetősen asszimetrikus volt a szembenálló felek technikai (generáció, darabszám), és emberi erőforrás, kiképzettségi, mutatói szempontjából.
Tehát józan paraszti ésszel is belátható, hogy egy valamilyen szempontból hátrányban levő ellenfél ellen a nagy távolságról megkezdett, viszonylag nagy hatékonyságú csapásmérés döntő hatással bír az összecsapásra, sarkítva a gyengébb fél egyszerűen elfogy mire a manőverező légiharc távolságra jut. Sőt ezt még lehet fokozni olyan harcászati elvek alkalmazásával, ha az erősebb fél akár a támadást is felfüggeszti, ha ennek (a közelbe jutás) veszélye fennáll és azt egy másik nagyobb távolságra levő géppel folyatatja.
Az, hogy két, megközelítőleg azonos szinten levő BVR-re optimalizált légierő mit tud egymással kezdeni, szintén nem nehéz kitalálni. A nagy távolságon jobb paraméterekkel, nagyobb megsemmisítési valószínűséggel rendelkező rakéta fegyverzet bizonyos előnyt jelent. Ebben az esetben viszont nem teljesen elkerülhető a közeli légiharc kialakulása, így ott a jobb manőverező képességű gépek kiegyenlíthetik a korábbi veszteségeket.
Szóval, amikor a nyugat nem egy Románia/Lengyelország potenciálú haderővel kerül szembe, hanem bevállalunk egy Oroszországot, Kínát, az sajna nem biztos, hogy olyan tiszta győzelmi menet lesz, mint 1-2 iraki hadművelet.
#51