#9
A Szputnyik fellövése, mint ICBM képesség demonstrálása okozott riadalmat 57-ben. Az űr és az atomcsapásmérőképesség összekapcsolódott. Valójában a kapcsolat közvetett, hiszen az ICBM-ek egy ballisztikus pályán érik el a célpontot (akár egy ágyúgolyó), ami a pálya magassága miatt átlépi az űr határát (szinte bárhogy is határozzuk meg ezt).
67-re a politikusok is megértették ezt, és a Világűr-egyezménnyel kihúzták a méregfogát a dolognak, azonban ezzel a versengés is megszűnt. Az űrt mint háborús hadszintért, max felderítésre kvánta mindkét tábor békében igénybe venni.
A sztori nagyon hasonlít pl. az atomenergia békés használatához. A politikusokat addig érdekelte, amíg olyan erőműveket rendszeresítettek, amelyek biztosítják a fegyverekhez szükséges mennyiségű plutoniumot. Az elveiből, működéséből következően tisztán polgári alkalmazású erőművek (pl tóriumos), hiába kerültek kifejlesztésre a 60-as években, állami támogatás híján nem tudtak elterjedni, ami akár nagyon közvetve mind a csernobili, mind a fukusimai katasztrófák egyik tényezőjeként is tekinthető.
#9