TokraFan#83
Hiszen éppen azt írtam, hogy vannak emberek akiknek lelkileg szüksége van ezekre a hiedelmekre. Hogy miért, azt a pszichológia már régóta vizsgálja. Nincs is ezzel semmi baj, de ahogy a történelemben már sokszor láttuk, sokan nem állnak meg itt és annyira elszakadnak a valóságtól, hogy éppen az emberi normák és az erkölcs bomlik meg bennük, mivel minden tettüket helyesnek hipnotizálják magukba. Akik az inkvizíció idején a szürnyűbbnél szörnyűbb kínzásokat kitalálták és gyakorolták, mind meggyőzték magukat arról, hogy helyesen és erkölcsösen cselekednek, mivel éppen "megtisztítják" az eltévedt (mondjuk nem hívő) embereket, ami Istennek tetsző egyfajta küldetés, mely által a mennybe jutnak. Ha volt kivétel, ott sem a vallás szabott gátat, hanem az egyén genetikai képessége, mely által vagy képes erkölcsösen élni, vagy nem. Bizonyára ott is voltak olyan vallásos emberek, akik képtelenek voltak megölni másokat és bármennyire szerettek volna a mennybe jutni, eddig már nem mentek el.
Nagyon nem értek tehát egyet az erkölcs és a vallás kapcsolatával! Egy ember erkölcsi értéke sosem volt vallási kérdés, illetőleg nem az határozza meg egy ember erkölcsi és morális képességét, hogy vallásos-e vagy sem! Erre igen jó példa a vallási vezetők vagy a hívők mindennapos tettei, melyek sok esetben közeli viszonyban sincsenek saját vallásaik tanításaival. Ráadásul semmilyen tudományos adat nem igazolja, hogy a vallásos ember erkölcsösebb lenne, sőt, az emberiség történetének legvéresebb eseményeiben túl sokszor játszottak szerepet vallási okok ahhoz, hogy ezt a állítást élből tagadni lehessen.
Egyébként úgy túnik félreértesz. Nem vagyok hardcore ateista, ugyanis nem zárom ki a lehetőségét semminek. Azonban, arra figyelni kell, hogy a vallást nem teóriaként kezelik -mint a tudományban egy még nem bizonyított akármit, mint pl, az ősrobbanás, egyelőre az is teória-, hanem tényként ami ostobaság! Jellemzően hivatkoznak egy könyvre, mely állítólag egy felsőbb hatalom útmutatása, csak az a baj -és ezért nem vehető komolyan-, hogy tele van hibával, tévedéssel, de leginkább feloldhatatlan ellentmondással. Ha pedig csak egyetlen egy is van benne, akkor teljesen jogosan kérdőjelezhető meg az összes többi is.
Az érzelmek kutatása is tudományos terület egyébként. Itt nem az a lényeg, hogy jelenleg mindenre magyarázatot ad-e a tudomány (mert nyilván nem!), hanem az, hogy folyamatosan, a tévesztés lehetőségét leginkább kizáró rendszerekkel operálva vizsgálódik a minél jobb megismerésért. Ezt hívjuk haladásnak, fejlődésnek. Az nem fejlődés, hogy valaki, valamikor leírt valamit, amit ezer éveken át mantrázunk annak ellenére,hogy számos pontján tényszerűen cáfolható (ismétlem, nem Isten létezéséről beszélek, hanem konkrét kijelentésekről!).
Illetve visszakérdeznék: A vallások mire adnak magyarázatot? Támaszt igen ezt elfogadom, de magyarázatot mire? Legtöbb esetben még a boldogság keresése sem működik, tele vagyok hívő ismerőssel akik lassan a pszichiátrián kötnek ki a sok gond miatt és azon túl, hogy szeánszoznak egyet vasárnap, semmivel sem nyugodtabbak, boldogabbak -a pszichésen kikészült, a cölibátus miatt pedofillá vált papokról nem is beszélve-. Ezzel persze nem akarok kizárólagosságot sugallni, nyilván van aki boldog, de vajon ők bizotsan csak a vallástól? Vagy mi van azzal, aki vallás nélkül boldog? Ezt az egészet az egyház kente ide, mint egyébként örökérvényű értékeket, melyeket kisajátítottak maguknak, egyébként számomra gyomorforgató módon.