A VR-nak meg van az a lehetősége, hogy új, önáló médium legyen. Legfőbb jellemzői az immerzivitás, és az élmény individualitásának új szintje. Gyakorlatilag minden eddig meglevő fogódzó nélkül taszít egy teljesen új világba. Nincs a képnek kerete amire elég kitekinteni ahhoz, hogy megbizonyosodjunk, hogy amit a kereten belül látunk nem a realitás. És hiába nézünk oldalra a társunkra ugyan ezért, mert nincs társunk ebben az élményben (hacsak nem virtuálisan fog megjelenni valaki - az viszont az élmény realitásának élményét erősíti).
Ha az emberek elfogadják, sőt ígénylik ezt az élményt, akkor siker lesz. Ha megriadnak tőle, vagy nem találják elég izgalmasnak, akkor bukás. A felfokozott érzelmek, a plussz adrenalin, az intenzív érzések tompítására felszabaduló endorfin azonban sajna az élmény addiktív irányába mutatnak. Épp ezért én a sikerre szavazok.
#17