ostoros#58
A napfény ízéről olvastam egy érdekes véleményt. Most ide bemásolom.
"A ... témájának csapbólfolyató unos-untalan tukmálása az emberekre leginkább a régi viccet hozza elő a polgárból.
Hatvanas évek, szovjet vidéki iskola. Tanító elvtárs egy kitömött nyulat tesz az asztalra.
-Na gyerekek, mi ez?
Mély csend.
-Ne vicceljetek, hiszen rengeteget tanultunk róla.
Másenyka mély tisztelettel megszólal:
- Csak nem személyesen....Vlagyimir Ilijics?
Nos, én nem ítélem el a rendezőt, mint ahogy a színészeit és megismételhetetlen, egyedi, felejthetetlen alkotás egyéb bábáit sem. Természetes emberi viselkedés a hatalmasokhoz dörgölőzés, a jó szél meglovagolása, a könnyű élet keresése, a "kiválasztottak" kiszolgálása. Siker kellett? Megkaptad. Pénz kell? Tiéd. Elismerésre vágysz? Parancsolj. Csak tedd, amit tenni kell, persze, nem árt némi tehetség, de ha az alapszinten megvan, akkor a többi már csak nyelv kérdése. És mucsaröcsögéről hollywood nem elérhetetlen álom.
Persze, ügyesen forogjon a nyelv, elég egy percnyi megingás, és mész a süllyesztőbe, de úgy, hogy onnan sose kaparnak elő. Ne feledd: csak a szorgos szolga a hasznos. Kritikus nem kell.
Annak idején, úgy 15 éve Szabó István írt és rendezett egy tényleg kiváló filmet, a Napfény ízét. tessenek utánanézni, tessenek megnézni. Megéri. Mikor megnéztem, mondtam, na , Szabó, na, kis ügynök, aki nemcsak Csurkát, de még Moldova Györgyöt is besúgtad, aki pedig aligha vádolható rendszerellenességgel, se fitymával, itt a világsiker. Aztán, nem lett belőle világsiker.
Gondolkoztam: vajon Szabó hol rontotta el? Kiváló színészek (Ralph Fines, Rachel Weiss, már csak az autentika miatt) , lebilincselő film. Aztán rájöttem. Ja kérem, ez , bár zsidókról meg holokausztról szól, nem zsidó szenvedéstörténet. Ez MAGYAR szenvedéstörténet. MAGYAR zsidókról szól, akik szerették ezt az országot, akiket megütött és megtaposott a történelem. Van benne holokauszt? Vastagon. De van benne tanácsköztársaság, rákosi-rendszer, ávó, 56 utáni megtorlás is. Kendőzetlenül,ha értik, mire gondolok ez alatt.
Ja kérem, reális film, reális korrajz, valóság. Ahh, az nem kell. Abban nemcsak zsidó áldozatok, hanem zsidó felelősök is vannak. Olyanok, akiknek a képébe vágják, hogy hogy merészelsz lázadni azon ország és azon uralkodó ellen, amely és aki lehetővé tette, hogy a magadfajta kaftánosból orvos, jogász lehessen, hogy minden kaput megnyitnak előtted, hogy senki sem akad fenn azon, milyen valláshoz tartozol? Hogy hálát és megbecsülést kellene érezned ezen emberek iránt, nem pedig atavisztikus gyűlöletet.
Na igen, ezek kínos mondatok. Kínos valósággal. Az agymosás lényege, hogy egy pillanatra se hagyjuk az agyat gondolkodni. Azért van a megmondóember, azért van véleménycenzor és azért van a helyetted gondolkodó, hogy e veszélyes feladat alól mentesítsen. "