Skylake#1
10 év múlva, ha a jelenlegi online kapcsolattartási addikció szintje megmarad és tovább erősödik, továbbá a mindennapi élet még több színtere lesz online rendszerekbe terelt valamilyen módon, két fő dolog fog történni:
1. Az új generációk jelentős része szociálpszichológiai értelemben majdhogynem képtelen lesz személyes interakcióra - ilyen helyzetben az autizmushoz nagyon hasonló tüneteket fognak produkálni, kerülni fognak minden olyan interakciót, ami személyes. Ennek előképei ma már látszanak sok fiatalnál: önkifejezési módban, beszélgetések során.
2. Ezzel párhuzamosan, a hatalmas mennyiségű személyeknél lecsapódó kommunikációmennyiség miatt, nem lesz elkerülhető, hogy minden személy mindenfajta online kommunikációját legalább részben automatizálja-robotizálja, hogy ne fulladjon bele abba a hírmennyiségbe, és reagálás-kényszerbe, ami az online színtéren van.
Es amely miatt sok fiatal már ma is úgy érzi: egyfajta információfeldolgozó gépként kell funkcionálniuk, hogy a chat-en érkező hatalmas mennyiségű közlést képes legyen feldolgozni, és hogy ez milyen rohadt fárasztó, az tudja, aki például egy nagyobb bulit kellett leszervezen, csetelve. Iszonyat. Választ kell adni mindenkinek, aki rámírt, mert ha nem válaszolok, megsértődik. Akkor is megsértődik, ha én nem írok rá, ekkor és ez okból, jaj, de közben rámírtak négyen, és várják a választ! Önkifejezési kényszer, társadalmi megfelelési kényszerek maximumra tolva. Erről beszélek, erről a kényszerről, amely abból ered, hogy a digitális lét olyan hatékonnyá tette a személyes kommunikáció meghatározott részeit, hogy gyakorlatilag mindenkinek önmaga hír és kommunikációs ügynökségeként kell funkcionálnia – plusz közben élni mindennapi életét. Márpedig a hír és kommunikációs ügynökségi tevékenység a létező legpörgősebb tevékenységek egyike: kezelni egy (online) arculatot, és realtime válaszolni rengeteg megkeresésre: nem csoda, hogy erre külön szervezetek jöttek létre. Erre most mindez rászabadul az átlagemberekre. Csoda-e hogy egyszerre roppant addiktív és borzasztóan fárasztó ez a csúcsra járatott online hatékonyság? És hogy kvázi szenvedélybetegséggé kezd lenni? Szerintem egyáltalán nem.