#50
Összekeversz dolgokat. Én nem az izlésről beszéltem, az tényleg az objektívumon túl kultúra és némi individuális szubjektívum kérdése. Én egy abszolútumról beszéltem, a jó-rossz dualitás örök meghatározásáról.
Egyébként a művészetben a szépség is ide vetül vissza, de árnyaltabban - mint említettem. Magának a szépségnek is van konkrét obejktív aspektusa, méghozzá ami a természetben jelen van, évmilliók alatt a genetikánkba ivódott. (Valójában az emberi genom is folyamatosan romlik, de ez itt nem fontos.)
A természetes formák, harmóniák, arányok.
Ezért vannak pl. zenei és nem zenei hangok vagy ezért találjuk kellemesnek az aranymetszést festményeken, szobrokon stb.
A saját magukat és ártatlanokat ölni akaró, vallási (vagy bosszú hajtotta) fanatikus (megszállott, mániákus) terroristák nem látnak a saját lelkükbe, ezért is hívhatjuk elvakultnak vagy vakbuzgónak őket; kifejezve, hogy nem látnak se istent, se embert, vagyis "ködben vannak", aki "nem lát istent", az nem látja a lelkét sem, mert "elvakult" spirituálisan.
#50