Ahoy#24
Igen, érdekes problémákat írsz.
Viszont én egyelőre úgy látom orvosi és biotech szakmai szemmel az interfészek fejlődését, hogy először mindenképpen csak az emberi test kiterjesztéseként fog működni. Jelenleg a csúcstechnika a protézisek világa. Mint írtam, a szenzoros bemenet, esetleg közvetlen a kéregbe ültetett elektródok. Bár utóbbival szerintem fizikailag lehetetlenség elérni a tökéletes 1:1 jelszintet, hiszen kikerüli a teljes gerincvelő és agytörzs, thalamus pályákat, amik maguk is végeznek komputációt.
Ezzel azt mondom, hogy az átmenet, vagy a végcél soha sem lesz a tökéletes VR világ örökkévalóságig. Sokkal előbb jutunk el oda, hogy agyunk kiterjesztéseként különböző robot eszközökben lépjünk ki a külvilágba. A két lábon járó humanoid test már szinte készen áll, pl Boston Dynamics akiknek egyetemista ismerőseim csinálnak szenzorokat. Tehát vegyes valóság lesz mindenképpen. Pl egy halálosnak mondott betegség miatt arra kényszerül valaki, hogy csak a gerincvelő és az agy élhessen tovább egy berendezésen, ugyan úgy bejárhat dolgozni egy tökéletesen kényelmes VR irodába, de ha ki kell mennie terepre dolgozni, akkor egy remote testben megteheti. Az agy és a gerincvelő alig fogyaszt némi tápanyagot, 3D printelt miniszervekkel pedig fenntartható a homeosztázis.
Tehát ilyen módon nincs és nem is kell korlátozni senkit, hiszen jó érzés lesz megtapasztalni a hús vér valóságot is, egy utópisztikus VR világ után. Ha a tudomány a jelenlegi ütemben fejlődik, akkor még a mi életünk során megvalósulhat ez. Maga a tudat elképesztő biztonságot adna az embereknek, hogy a test pusztulása után még évtizedekig élvezhetik a nyugdíjas kort öregség nélkül.
Emellett jelentős előrelépések vannak az iPSC kutatásban. Már sikerült elérni utólagos neuron migrációt és integrációt élő idegszövetbe. Ez azt jelenti, hogy előbb utóbb megvalósulhat az, hogy az öregedő agy sejtjeit kipótolgassuk, lecseréljük, és főleg a támogató megújuló gliaszövet segítségével kitolható az agy és a tudat élettartama. Az emlékek rögzülésénél ma is neurogenezis és vándorlás zajlik. Feltehetőleg új emlékekhez új neuronok születnek, vándorolnak és épülnek be. Felveti persze az őssejtes belenyúlás kérdése, hogy mi is valójában az öntudat, és ha integrálunk a rendszerbe új neuronokat, miként változik. Hiszem, hogyha finoman sejtről sejtre építkezünk, akkor nem veszik el az öntudat, maximum emlékek halványodnak. Valószínű egy durva berúgás kegyetlenebb beavatkozás az agynak :D
Szóval a lényeg, hogy egy ilyen VR nyugdíjas élettel gyakorlatilag megoldható lenne a társadalom egy óriási problémája, egyre kevesebb a fiatal eltartó réteg, és egyre több a nyugdíjas. A korhatárt ki kell tolni, de 70 éves koráig meg nem bírja a test a munkát. Viszont ha VR-ben élhetne tovább az agy és a gerincvelő a megfelelően kiterjesztett testtel, akkor megoldódhatna az emberiség egyik legnagyobb jelenlegi problémája.