_(1).png?t=1504803850)
Divinity: Original Sin 2
-
#238
Nah, befejeztem. Hát, nem volt egy nagy durranás, sajnos nem mondanám, hogy ez megért 150+ órát. Senkinek nem merném nyugodt szívvel ajánlani, legfeljebb könnyű szinten, de akkor meg sanszosan nincs kihívás benne. De tactician-on meg eszement az egész.
(A DOS1-et bárkinek ajánlom, aki szereti az RPG-t.)
A legnagyobb jóindulattal is csak 5/10 táját tudnám adni a játékra. Egész egyszerűen túl sokszor cseszte fel az agyam végletes hülyeségeivel. Az is látható, hogy a a kiadás óta patchelték és sok helyen finoman szólva érdekesen és nem előnyére.
A játék harcrendszere szerintem úgy el van rontva, ahogy van. Egy ideig tűrhető volt, de aztán kijött minden hibája. Ez a pajzsos rendszer egyszerűen isten csapása. Semmiféle ellenállás nincs semmiféle hatás ellen. Legfeljebb az ellenfélnél, ha possesed, akkor nem működik a charm.
Az első részben a nagyon erős lények ellen a charm hol ment, hol nem. Ez RPG szempontból is reális, nehogy már tényleg nagy mágikus monsztákat csak úgy befolyásoljon már valaki. Itt, ha nincs pajzs, akkor kész vége, a legerősebb ellenfél ellen is minden működik. A játék egyetlen célja elérni ezt a pontot. Semmi más. Iszonyatosan balanszolatlan ettől a játék főleg úgy, hogy az ellenfeleknek irreálisan nagy pajzsai vannak. Ez lényegében egyetlen taktikát tesz lehetségessé egy ponton túl. A helyzettől függően vagy próbáld leütni őket, de inkább elcsábítani. Kész, passz. Ennyi. Mivel a charming gránátokból van kevesebb ez kb. ki is jelöli az utat, hogy mi működik.
Íjász charming arrow
Egy brutálerős harcosnak, aki addig képes túlélni meg kell tanulni a charmot. Nálam tárgy/skillel 3-an tudták a négyből végül és az íjásznak meg hegyekben álltak a charming arrow-ok.
Hiába van egy rakás fajta gránát, semmit sem érnek, mert olyan nevetséges sebzéseik vannak, csak a hatásaik miatt éri meg használni őket, de a 10 szint után kb. a terror és a knockdown gránáton túl kb. semmi sem volt jó. Mert addigra annyi charm képességem volt, hogy a bénítással nem is érte meg foglalkozni. Minek, ha lehet charmingolni...?
Az első rész tactician beállítással simán végigtolható volt, alig pár csata volt, ami piszok nehéz volt, de azok már megtanítottak a játék használatára. Ez a DOS2 esetén egész egyszerűen nem áll meg. Egész egyszerűen olyan erős ellenfeleket dob rád, hogy semmi esélyed nincs ellenük a feltámasztó botok nélkül. Olyan karaktert, akinek bőven 1000 feletti pajzsa van, de inkább 2000 tája és mindenre 40% feletti csökkentéssel egy támadással megöl az ellen, úgy, hogy 50 táji kezdeményezésem volt. Ezzel mégis mi a f*szt kezdjen a játékos...?
A játék meg mintha visszafejlődött volna az első rész óta. Ott a játék elején levő elhagyott csapdázott villában több ötlet volt, mint talán az egész DOS2-ben... Vagy lehet, hogy csak az újdonság varázsa. A DOS2-ben kb. a legötletesebb rész a lángokban álló harc volt a villában és ennyi.
A játék nagy részében az egyetlen megoldás szinte csak a harc volt. Alig volt rész, ahol a kidumálás segített, hiába volt mindig max. táján. Lopakodós trükkös quest se volt nagyon.
A játék vége meg egész egyszerűen kb. a vérlázító szinten van. A Doctors szál kb. a semmiből jön és nem is értettem, hogy mi. A másik, hogy végén olyan statjai voltak a többi lénynek, hogy teljesen esélytelen volt velük szembe szállni. Viszont a BR-t leverni velük meg semmi nem volt. Nekem kb. semmi dolgom nem volt. Balansz sehol...
A skillek nagy részének is semmi értelme, vagy tisztán látszik, hogy legfeljebb lone wolf-ban van értelme, vagy még ott sem. A retribution meg a másiknak.
Ezek után valahogy aggodalmain lettek, hogy milyen lesz a BG III...
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2020.06.04. 09:34:41