Amergin#1
"elítélnek minden rasszista, antiszemita, sálálá, sálálá..." Ne ítéljék el, hanem -libertárius értékrendjükből kifolyólag és persze a világnézeti SEMLEGESSÉG okán- TOLERÁLJÁK szépen, és a sokszínűség és a másság szeretete jegyében ÖLELJÉK MAGUKHOZ ezt a véleményt is! Milyen véleményszabadság az, ami retorzióval jár? Hol vagytok, toleranciabajnokok? Hol van ilyenkor a "csárlihebdó"? Ilyenkor kéne megmutatni, hogy nem csak pofázzátok a toleranciát, hanem gyakroljátok is! Hol van ilyenkor a helszinki emberijogi kúrvaanyja, a Társaság a Szabadságjogokért, meg a többi takonyka? Miért nem "emelik fel szavukat" a vélemény és világnézet miatti hátrányos megkülönböztetés ügyében?
Megmondom én: mert az érintett nem a mi kutyánk kölyke, azért, bazdmeg! Nem kell komolyan venni a nagy fennkölt értékeinket, mert azok csak minket, liberálisokat illetnek meg. A mihozzánk képesti másként gondolkodókat csak a mesében illeti meg ez.
A szép elveinket nem vesszük komolyan, hanem leszarjuk...de azért elvárjuk mindenkitől, hogy ő viszont vegye komolyan: azt verjük bele az iskolában, azt hallja templomban is és a politikusoktól is, hogy legyen békés, toleráns és elfogadó mindenkivel.... kivéve, ha a zsidó szellemiségűek valamilyen cimkét ragasztanak valakire, mert akkor viszont el kell határolódni tőle és "ki kell rekeszteni". Lám a kirekesztés ellen minduntalan ágálók maguk is kirekesztők lettek. Akkor most üdvös kirekeszteni, vagy nem üdvös kirekeszteni?
Persze a szemforgatók megmondják: megint csak attól függ, hogy valaki a mi kutyánk kölyke-e...
És persze csak hogy kiverjem a biztosítékot:
"SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"