• Skylake
    #4
    Így van, a fő problémát szerintem éppen a hordozhatóság, és az ebből adódó, időben és térben közel korlátlanná tehető használat jelenti. Amíg a különböző informatikai eszközök, mint az általad példának hozott C64 (amely anno nekem is volt) helyhez kötöttek voltak, kénytelen volt mindenki beosztani azt az időt, amit használatával tölt, mivel saját emberi igényeit nem tudja teljes mértékben a helyhez kötött eszköz előtt kielégíteni. Így az eszközök helyhez kötöttsége nagymértékben szabályozta, rendszerezte a használatot - természetesen itt is túl lehetett csúszni csúnya abúzusba, de bizonyos szempontból sokkal nehezebben, mint ma.

    Ma pedig a hordozhatóság, és az internet mindenütt jelenlévősége, valamint a pszichológiai értelemben eleve nagyon addiktív szolgáltatások (közösségi háló, játékok) együttesen teremtenek olyan függőséget, amely éppen a helyhez kötöttség megszűnése eredményeként lesz közel korlátlan, és mindezzel együtt már valós, pszichológiailag kategorizálható, a szakirodalomban már evidenciaként kezelt függőség. Amelyről már komoly szakirodalom van, többek között:

    http://online.liebertpub.com/doi/abs/10.1089/cpb.1998.1.237
    http://www.europsy-journal.com/article/S0924-9338%2810%2970846-4/abstract

    Vagy ahogy a görögök mondták - nihil nimis, semmit sem túlzottan. Vonatkozik ez mindenre, amely életünkben jelen van. Persze tudom, ezt mindig könnyebb mondani mint így tenni.

    És mi lesz akkor, ha az IoT, az AR, és a VR mindenki számára elérhető dolgok lesznek? Azt hiszem emberi lényegünket tekintve akkor leszünk igazán gondban, ha már az azokhoz képest kőbalta-primitívségű mai technológiák ilyen jelentős problémákat okoznak. Sajnos, előbb-utóbb a modern embereknek dönteniük kell a jövőben, ha a "fejlődés" ebbe az irányba halad: vagy kibernetizálódnak, hogy "tartani bírják a lépést" a saját maguk által fejlesztett gépi technológiákkal. Ma 10 év alatt annyit változott a világ, mint mondjuk a XX. században teljes egészében a különböző találmányok mennyiségét és innovációs hatásait tekintve. Előbb-utóbb el fog jönni egy időpont a jövőben ezért, ahol éppen eredendő testi és lelki emberi tényezőink lesznek a technológiai fejlődés legnagyobb korlátai. Ennek egyik jelét lehet látni ebben a cikkben is - ha ezt a fejlődést abszolút legitimnek és szükségesnek, és teljes mértékig üdvözölendőnek tekintjük! (Én nem tekintem annak.) Az emberi tulajdonságok és működés korábban nem látott gépi technológiákkal történő feljavításáért egyre inkább azt az árat kell megfizetni, hogy ezen gépi működésbe, informatikai logikába kell bekényszeríteni a korábbi emberi lényeg egyre csökkenő maradékát. Ezt viszont nem biztos, hogy emberként elbírjuk. Ennek apró jelei láthatók már ma is: egy generáció tapasztalatát fogja képezni az, milyen amikor életüket a saját maguk által használt eszközök és technológiák osztják be és rángatják, (tökéletesen hasonlóan az élvezeti cikkekhez köthető függőségekhez) abban a formában, amelynek sok közül az egyik aspektusáról a cikk szól.

    A másik lehetőség hagyni a fenébe az egészet. Azonban a meglévőről senki sem mond le, úgyhogy legfeljebb arról lehet szó, hogy kialakulnak társadalmi önszabályozó mechanizmusai a használatnak. Mivel a függő userek többsége véleményem szerint tökéletes digitális analfabéta, az ilyen társadalmi mechanizmusok, normák kialakulása sokkal nehézkesebb lehet ahhoz képest, amilyen mértékben képes formálni piaci igényeik szerint a függőségek irányát a jelenlegi "digitális vadnyugat" arisztokráciája, valódi haszonélvezői, élükön az abszolút imperátornak tekinthető Facebook-al.