• Caro
    #76
    Azért ez nem teljesen van így.
    Az, hogy lehetséges-e, egyelőre szubjektív. Egyébként szerintem is lehetséges, de nem ez a kérdés! A kérdés az, hogy versenyképes-e?
    Véleményem szerint a fúzió még a napenergiával szemben sem lesz versenyképes. Nézd meg az ITER költségeit! Annak ellenére, hogy az egészet egy összeurópai pénzszivattyúnak tartom, egy piaci alapon épülő erőmű sem lehetne sokkal olcsóbb. Ennél pedig van jobb alternatíva.
    Másrészt a világ nagyon nem a böszme nagy erőművek irányába megy. A napelemeket halom szám lehet gyártani, gyakorlatilag csak homok meg energia kell hozzá. Bárki meg tudja venni, tudja telepíteni. A tömegtermeléssel nem tudsz versenyezni.
    Visszatérve a többire: a keresztmetszet növelésével épp hogy nem nő a stabilitás, ezt nem tudom, honnan veszed. Eddig amikor csak nagyobbat építettek, mindig bejött valami új hatás, amit nem ismertek.
    Az MHD ismert azt hiszem a XX. század eleje óta, de megint nem ez a kérdés. Az MHD egy elmélet, amit a plazma leírására lehet használni, de végletekig egyszerűsített, és nagyon sok hatást nem ír le.
    A legpontosabb leírást a kinetikus elmélet adja, de azzal számoljon akinek két anyja van... Pont ez a probléma, hogy nincsen olyan elméletünk, amiből ki is lehet valamit számolni.
    Másrészt a mai generáció már elkényelmesedett, nem áll neki gondolkodni, betolja a képleteket a gépbe, aztán majd kidob valamit. Az atomerőművek korában még rengeteget agyaltak azon, hogy miként lehet egyszerűsíteni a leírást, hogy egy olyan elméletet kapjanak, amiből ésszel felfogható következtetéseket lehet levonni. Itt ilyen nincs.
    Az MHD-ből még a mágneses tükör hatás sem jön ki, pedig az egy igen jelenség a plazmában.
    Plazma lézeres gerjesztéséről én nem tudok a tokamakos világban, ez akkor nagyon új dolog lehet. Erről van infód?
    Még néhány apróság: az ITER-t úgy tervezik, hogy a problémákat "majd közben megoldják". Falak hőterhelése, stb. Nem az 500 MW a sok, hanem hogy egy ELM pl. olyan mennyiségű energiát szabadít fel egyszerre, amitől leolvad a divertor. Az ITER jelen konstrukciója azt hiszem három ilyen eseményt bírna ki a számítások szerint. Ezek nagyobb tokamakokban Hertz-ben mérhető frekvenciával jönnek.
    Nukleáris hulladék: "égéstermék" nincs, mint az atomerőműnél, de fajlagosan háromszor annyi neutront termelsz, egységnyi energiára. He3-He3 jó lenne, de az még messzebb van.
    Megoldás: kifejlesztünk olyan szerkezeti anyagokat (majd), amik nem nagyon aktiválódnak. Azt hiszem egy fúziós acélig jutottak el. De egy tokamakban megtalálod gyakorlatilag az egész periódusos rendszert... mindenből nem lehet neutronállót készíteni.
    És ezek így mennek. "Majd megoldjuk".