Skylake#3
Valószínűleg az a vezérlési mód lesz sikeres, amely:
- nem, vagy minimálisan teszi szükségessé különböző vezérlési célú kiegészítők viselését. A minimálisba beletartozik alapjellemzőként, hogy a vezérlőeszközök könnyen viselhetőek, és hosszú használati / készenléti időtartammal rendelkeznek. Legjobb, ha nincs szükség kiegészítőre - csupán a kezeim, a pillantásom elegendőek a sikeres vezérléshez.
- a vezérlők képesek a minket körülvevő valóság kontextusa szerint automatikusan üzemmódokat váltani, illetve magát az AR rendszert ennek megfelelően átváltani a megfelelő kontextuális üzemmódokba. Így érzékelni a fényviszonyokat, a minket körülvevő tér árnyalatait, stb.
- A rendszerek vezérlése tökéletesen illeszkedjen antropológiai jellemzőinkhez és társadalmi működésmódjainkhoz, azok szükségszerű és harmonikus kiegészítései legyenek. Ne legyen szükség külön interfészekre ahhoz, hogy bizonyos kommunikációs helyzetekben e vezérlések megbízhatóan és következetesen működjenek - váltás személyekről IoT eszközök virtuális kezelőpultjaira, onnan webes szolgáltatásokra, és így tovább.
A vezérlési technológiával szerintem az a fő baj, hogy jelen technológiai színvonalon roppant kényelmetlen. Ha mindazokat a szenzorokat magára kell pakolnia az usernek, a mellett, hogy olyan lesz, mint valami mikrobi (ruha alatt), e mellett kényelmetlen ezek hordása testi gyarlóságaink miatt, mint például izzadás, bőrirritáció, stb.