• NEXUS6
    #46
    A lökéshullám a hangsebességű áramlásba helyezett testnél nem olyan, hogy vagy kialakul, vagy nem: biztos hogy kialakul!
    Ha meg kialakult, attól kezdve nem hogy a kvp/Voljin által lentebb vázolt módon növekszik a zárt tér/csőfal okozta ellenállás, hanem akár exponenciálisan.

    A ma alkalmazott hajtóművek beömlőjét bonyolult számítások és szélcsatorna kísérletek alapján alakítják ki. Mert pl kialakulhat az un szívócsatorna pompázs, egyfajta légdugó, rezonancia, ami az áramlás gyakorlati megszűnéséhez, a hajtómű leállásához vezet. Namost az a helyzet, hogy még az említett scramjet hajtóműveknél is csökken a lökéshullámrendszeren áthaladó levegő sebessége, csak nem esik hangsebesség alá.

    Namost az ezzel a HL-lel a gond, hogy ha szubszónikus sebességgel nyomatják, akkor nincsenek azok a gyakorlatilag megoldhatatlan problémák, amelyek a szuperszonikus tartományban jelentkeznek, viszont akkor nincs semmi előnye az egész megoldásnak, mert annyival nem gyorsabb egy nagy sebességű vasútnál/maglevnél.

    A "tanulmány" arra hivatkozik, hogy az un air-bearing (légcsapágy) kísérleteknél 1M feletti sebességgel is haladt gondolom egy csőben levő tárgy. Itt viszont tökre másról van szó. Nem kívülről nyomjuk a levegőt, hanem belül van egy légritka tér, amiből a vonat elején elhelyezett ventilátornak kéne annyi gázt összegyűjtenie, ami a hasonló effektus létrehozásához elég. Kb mintha olyan szárny nélküli, szuperszonikus repülőt akarnál csinálni, aminek az orrán egy nagy tölcsér van és a beszívott levegőt lefelé fújja hogy legyen felhajtóereje (hangsebességnél minimális aerodinamikai felületekkel elégséges felhajtóerőt lehet biztosítani, aminek a légellenállása is kicsi). Az már csak plussz, hogy még ezt be is zárjuk egy csőbe. Naaaaa.
    Alsó 1. oszt ötletek.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2015.06.08. 23:58:40