turidani#15
Az EM-hajtóműről már régóta tudjuk hogy működik, de nem ad több tolóerőt, mint amennyi a fénysegességgel kisugárzott elektromágneses energia impulzusa az E=mc2 összefüggés alapján szolgáltatni tud. Vagyis kb. 3,3 nanoNewton/Watt fajlagos tolóerőt.
Ennél többet ha megszakad sem tud, mivel akkor már örökmozgót lehetne belőle csinálni (az EM-hajtómű 3,3nN/W tolóerővel fénysebességen lenne 100%-os energetikai hatásfokú. Ha nagyobb volna a fajlagos tolóereje, akkor már 100% feletti hatásfokú hajtást is lehetne vele csinálni).
Emiatt találták ki azt a mesét hozzá, hogy az EM-hajtómű képes a "szabadenergiát" begyűjteni. De láthatólag nem képes.
Az EM-hajtómű fajlagos tolóereje tehát röhejesen kevés, de elvileg akár elég is lehet ahhoz, hogy például a hosszú időn keresztül keringő műholdak pályakorrekcióihoz anyag kifújása nélkül tolóerőt produkáljon. Viszont fel sem merül, hogy az EM-hajtóművet nagy tolóerőt igénylő űrutazásokhoz használják.
De az űrutazásoknál az EM-hajtóműnek egyébként sem volna semmi előnye, mivel az űrutazásokat nem hosszúra, hanem rövidre akarjuk tervezni. Tehát az űrutazásnál nem probléma, hogy a tolóerő létrehozásához anyagot kell hátrafelé kifújni. Az űrutazásoknál kizárólag az a probléma, hogy mennyi energiát tudunk a hajtáshoz magunkkal vinni. Utoljára szerkesztette: turidani, 2015.05.05. 11:52:56