Zero001#60
Ehhez meg én tenném hozzá azt, hogy persze, elvek szintjén. Én is, húde támogatom a természetvédelmet. Pl nem szemetelek az erdőben.* De mondjuk ha valaki azt szeretné, hogy esténként otthon ne 6 órát menjen a gépem, csak kettőt, azt az anyukája felé irányítanám rögtön.
*Meg mondjuk nincs autóm, használom a tömegközlekedést meg a lábaim, nem pazarlok túl sok vizet, gázt, utálom a légkondit inkább izzadok, nem veszek évente ritkaföldfémekkel teli felesleges kütyüket csak mert a régi már nem menő, szal az átlag nyugati (nálunk még nyugatabbi) életformához képest nekem még egész kis lábnyomom van. De mindezt csak addig, amíg a kényelmemet el nem kezdi sérteni a dolog.
Ezzel úgy tapasztalataim szerint a legtöbb ember így van. Én csak felvállalom és kimondom, hogy számomra fontosabb a kényelmem erre a szűk száz évre, míg itt vagyok, mint a következő 5millió, amikor már nem vagyok itt.
A természeti népekkel kapcsolatban igazad van, viszont azt is tegyük hozzá, hogy nekik pont azért nincs tapasztalatuk a környezetük lepusztításának következményeivel, mert technikai szinten nem állnak úgy, hogy komoly kárt tudjanak okozni. Ahol eljutott odáig a technika, ott lett is baj (sumérok, maják, húsvét-szigetekiek).
A természet magától is mindig változóban van, az ilyen emisszióredukálás alapvetően amúgy sem a természet védelméről szól, hanem a későbbi következmények miatti anyagi és emberi károk elkerüléséről, no meg arról, hogy ez jó ürügy arra, hogy a konkurenciára korlátozásokat erőltessenek. Azon a szinten, ahol erről döntéseket hoznak, már régen nincs szó elvekről és ideológiákról.