asgh#57
OFF:
Mielőtt elkezdődne a személyeskedés megjegyezném, hogy a szó _semmilyen_ értelmében nem vagyok vallásos, viszont tolerálom azt, ha valaki másként gondolkodik alapkérdésekről, mint én. Fontos, hogy alapkérdések alatt nem tudományos tényeket, hanem azokon túlmutató dolgokat értek.
ON:
Kezdjük azzal, hogy itt sokan keverik a vallásos gondolkodást a vallási fanatizmussal, illetve a vallást mint olyat az egyházakkal.
Ezeket a fogalmakat - civilizált vitában - érdemes külön kezelni.
A vallási fanatikusok ugyanolyan törpe, - ám hangos - kisebbséget képviselnek minden vallásban, mint a politikában a politikai szélsőségesek. A szélsőséggel összemosni a többséget persze csábító lehetőség, de alapvetően téves álláspont és a vitát indulati irányba tereli.
Az egyházak a vallás köré épített társadalmi intézmények, amelyek általában úgy alakítják ki a hivatalos álláspontjukat, ahogy a politikai és gazdasági érdekeik megkívánják.
Ezeknek a dolgoknak tehát semmi közük a vallásos és tudományos gondolkodás közötti különbségekhez.
Az első és legjellemzőbb sztereotípia a vallásosakkal szemben, hogy kétkedés nélkül és vakon hisznek valamiben, ami nem létezik.
Ez egy baromság. A vallásos emberek nem kétkedés nélkül és vakon hisznek.
Azok a fanatikusok. A vallásos emberek olyan kérdésre keresnek válaszokat, amik túlmutatnak a tudomány által vizsgált kérdéseken, mert eleve értelmetlen a tudományos vizsgálatuk.
Pl. egy vallásos számára nem az a fő kérdés, hogy _hogyan_ keletkezett a világegyetem, hanem hogy _miért_. Ez tudományos szempontból értelmezhetetlen probléma, de egy vallásos ember számára attól még legitim kérdés. Egy vallásos ember tehát simán tényként fogadhatja el az ősrobbanást és mégis hihet valami emberfeletti dologban, ami értelmet ad a világegyetem létezésének.
A vallásos emberek ezekben a tudományon túlmutató kérdésekben ugyanúgy vitatkoznak, mint ahogy a tudósok a tudományos kérdésekben. Az egyházak által képviselt álláspontok általában ezeknek a vallási vitáknak amolyan közösen elfogadott minimumát jelentik.
Az olyan vallásos hülyék, akik tagadják az evolúciót, meg hogy a Föld kerek, stb., stb. hülyesége alapvetően abból adódik, hogy olyan kérdésekre akarnak minden áron hitbeli magyarázatot adni, amelyek nem vallási kérdések. Ez azonban nem a vallásos gondolkodást jellemzője, hanem csak egyike az emberi hülyeség megszámlálhatatlanul sok formájának.
Ugyanúgy nem igaz, hogy a vallásos ember megpróbál minden a hitével ellentétes gondolatot ellehetetleníteni és a terjedését gátolni.
Ez jellemzően a középkori keresztény egyházakra, a mai szektákra, és a félpolitikai szervezetekre (pl. iszlám államegyházak, scientológia, stb.) igaz, de ezek az egyházak első sorban politikai és gazdasági intézmények, és még azokon belül is nagyon megoszlottak az ideológiai nézetek. (Pl. kevesen tudják, hogy Galilei kutatásait maga a pápa támogatta anyagilag és politikailag, és az a tény, hogy később Galileit a tanai visszavonására kényszerítették első sorban a pápa elleni belső hatalmi küzdelmek következménye volt és nem a vallás és a tudomány összecsapása.)
Na most ami a teória gyártást illeti.
Érdemes megnézni ezt a videót, nagyon jól bemutatja a problémát:
https://www.youtube.com/watch?v=vKA4w2O61Xo&hd=1
Konkrétan arról van szó, hogy egy számsor logikájára kell rájönni a sorban következő szám találgatásával. Elsőre mindenki úgy indul neki a feladatnak, hogy van egy teóriája, hogy mi lehet a számsor logikája. A többség olyan számokra kérdez rá, amelyek igazolják az elméletüket. Csakhogy így nem mennek semmire. Ellenben ha olyan számokra kérdeznek rá, amelyek az ő elméletük szerint nem következhetnek a számsorban, akkor folyamatosan újra kell gondolniuk az elméletüket, amíg rá nem jönnek a megoldásra.
Ez a tudományos megközelítés lényege.
A vallásos kérdésekben viszont ez a megközelítés nem vezet sehova, mert eleve olyan problémákról van szó, amelyeket kísérleti alapon nem (és néha még logikai alapon sem) lehet bizonyítani.
A "_miért_ keletkezett a világ" kérdésre legfeljebb belső meggyőződése alapján lehet valakinek válasza. A materialista (és amúgy nem a tudományos) válasz persze lehet az, hogy "véletlenül", vagy "mindig is itt volt", vagy "tökmindegy", vagy "ez egy eleve hülye kérdés", stb.
A lényeg, hogy ezek a válaszok belső, alapvetően intuitív meggyőződésből, azaz _hitből_ származnak és nem tudományos vizsgálat eredményei.
Az emberi psziché alaptermészete, hogy igyekszik feloldani a belső feszültségeit, azaz az kognitív disszonancia minimalizálására törekszik. Ebből adódik, hogy az ember nem harcol a belső, intuitív meggyőződése ellen, hanem eleve olyan bizonyítékokat keres a világban, amelyek alátámasszák a saját meggyőződését. Ha pedig olyan problémába ütközik, amire nincs tudományos válasz, mert nem is lehet tudományos választ adni, akkor nem is alkalmazza a tudományos megközelítést.