#16
Az 50-es évek elején az USA-nak annyi atomja volt, amivel a russzki nagyvárosokat tudták volna a földdel egyenlővé tenni (max 100-as nagyságrendű robbanófej darabszám). Azonban egy 10-20 milliós hadsereg megállításához ezres nagyságú robbanófej kell.
Ha a Vörös Hadsereg átlépi a határt, akkor meg már a saját földjüket kell bombázni, márpedig az oroszok úgy tervezték, hogy nem várják be a nyugatot, hanem azonnal támadnak.
Amíg nem érték el a megfelelő nukleáris erőt a hadsereg semlegesítésére, kb 61-ig, addig csak reménykedhettek, hogy az oroszok nem vállalnak be egy jelentős civil áldozatot jelentő háborút, hogy Európát megszerezzék.
Azonban 61-re viszont az oroszoknak is volt már pár száz robbanófejük és interkontinentális ballisztikus rakétájuk is. Szóval akkor meg már ők is fenyegethettek a civil lakosság lemészárlásával.
A Berlini fal felépítése, vagy a Kubai-rakétaválság során tett lépések olyan provokatív cselekedetek voltak a Szu-tól, ami az akkor még érvényes katonai doktrina értelmében a nukleáris fegyverek azonnali alkalmazását jelentette volna. Szerencsére a politikai vezetés átlátta, hogy nem lehet egy az egyben alkalmazni azt, és az oroszok sem vállaták végül a nagyobb áldozatokat.
#16