end3#16
+ A nap mint nap ránkzúduló információmennyiség feldogozása nem "piskóta", - különválasztani a feleslegest a szükségestől, irányt adni a helyes választásoknak és a döntéseknek. Nem kevés tudás kell hozzá. Már nem elég a 45 percből hasznos 10 perc ennek "felszívására". Nem elég napi 1-2 óra tanulás az életben előttünk álló feladatok eredményes megoldásához. Ez egy új világ, már a 10 évvel ezelőttihez képest is. Egy adott, kiválasztott területen minden egyes felnövő, felnőtté váló ember életlehetőségeit a világon sokezer másik "konkurens" "vitatja" és lép a helyébe, abban a pillanatban, amikor a globális helyváltoztatást megoldotta. Ma már pillanatok alatt eljut egy lehetőség híre a világ minden zugába. És táblagépek napi 10-órás, FB-os, mindennapi dekoncentrált "tapicskolói" helyett, pillanatok alatt kerül olyan ember a meghirdetett helyre, aki életének addigi, jelentős részét komoly felkészüléssel töltötte el. Szóval, ha ma még nem lenne egyértelmű mindez, akkor holnapra fel kéne ébredni már. Mindebből már nem lehet kizárni az FB-t, a táblagépeket sem, de mindennek megvan a helye és az ideje is.
"Szeretném vissza azt az oktatási rendszert (szocik nélkül), amikor 3.-ban kötelező volt Móra Ferenc, később Móricz Zsigmond, majd Victor Hugo - aki nem olvasta el ezeket, az nagy eséllyel megbukott. Amikor a tanárnak előre köszönt a diák, nem csak a fenyítéstől tartva, hanem amiért tisztelte a tudását és ő maga is vágyott a tudásra, mert akkor még nem csak pénzben mértek, voltak más értékek is. A műveltség nem volt ciki, persze nem mindenki volt agytröszt, de a könyvolvasás, a komolyzene, a dzsessz "menő" volt... a popzene is jó volt (jobb is, mint ma), de az azt hallgatók tudták a helyüket, tudták, hogy a komolyzene - általában - magasabb színvonal stb. Akkoriban, ha egy emberről azt mondták, becsületes, az pozitív csengésű volt és nem azt jelentette, hogy hülye. Egy hierarchikus társadalom nem jelent diktatúrát, de ami biztos, hogy a demokrácia nem működik. "