halgatyó#5
Amit a rendszer kritikájaként megfogalmaz, az tökéletesen igaz. Sőt, inkább enyhített (sajtóképes) megfogalmazása a valóságnak.
A puszta vélemény-nyilvánítás önmagában semmit sem ér, ezt ismerték fel a democsokrácia felkent bajnokai. HA SZÁZEZER EMBER EGYSZERRE BESZÉL, AZ PONT ANNYI, MINTHA SENKI SE SZÓLALNA MEG.
Ahol viszont a vélemény-nyilvánítás veszélyes az érdekeik számára, ott BETILTJÁK, ott nincs ám demokrácia meg szólási szabadság!
Ám a harc még nincs elveszve teljesen. Amíg a világ nem válik egypólusúvá, addig van remény az emberiség szorgalmas, tisztességes, és jobb életre vágyó (és ezért tenni is hajlandó) része számára.
Az egypólusú világ szükségszerűen a legborzalmasabb diktatúrába torkollik, és lassú halódáshoz vezet. A kétpólusú pedig nem stabil, mert az erősebbik fél olyan helyzetbe tudja manőverezni magát, hogy az erőfölénye lassan tovább növekedjen.
Európa történelme arra tanít, hogy csak a legalább 3 résztvevős világ stabil, ahol a túlságosan megerősödő résztvevőt a többiek összefogva vissza tudnak húzni a hatalom túlzott mámorából.
Ez utóbbi esetben is fennáll annak veszélye, hogy a hatalmi résztvevők uralkodó körei összefognak a saját népük ellen, amolyan szentszövetségi formában. Ez egy statikus világban reális veszély. De egy dinamikus, állandóan változó világban (mint amilyen Európa volt az elmúlt évszázadokban) ez tartósan nem várható.
Az igazi "szentszövetségi" (hát, nem éppen szent, de attől még szövetség) veszély az, ha minden hatalmi centrum vezető körei ugyanabból a népből kerülnek ki. Sajnos, erre is van némi esély, de ez most eléggé kicsi.
A történelem -- szerencsére -- nem ért véget