fszrtkvltzttni#33
Attól, hogy választasz egy koordináta-rendszer, akár nem inerciarendszert, attól még a valóságot írod le.
Laikusként gondolkodva a következőképpen lehet megmagyarázni:
Lagrange pontba helyezett tárgy ugyanolyan szögsebességgel kering a Nap körül mint a Föld. Az azonos szögsebességhez viszont a különböző (középponttól mért) távolságokhoz különböző érintő irányú kerületi sebesség tartozik. Az L2 sebessége nagyobb mint a Földé. Ha radiális irányba kitéríted az objektumot, azzal megváltozik a középponttól mért távolság, ezzel együtt az a kerületi sebesség is ami ahhoz kellene, hogy továbbra is a Földdel azonos szögsebességgel haladjon. A kerületi sebesség viszont változatlan, így az objektum szögsebessége a Föld szögsebességétől el fog térni.
Az L2 távolabb van a Naptól mint a Föld. Ha elkezded közelíteni a Földhöz, akkor a változatlan kerületi sebessége miatt nagyobb szögsebessége lesz mint a Földnek, és az eredetileg 0°-os Föld-Nap-objektum szög elkezd nőni. Ez az ami távol tudja tartani a Földtől. (És ez az ami Coriolis erőként jelenik meg forgó koordináta-rendszerből vizsgálod.)
És itt válik ketté a dolog, ugyanis ha az L2-ből a Föld felé mozdított objektumra ható erő jelentősen megnő, akkor az történik amit írsz. A Földnek kellően könnyűnek kell lennie, illetve a kimozdításnak is megfelelően kicsinek kell lennie, szerencsére mindkettő igaz.
Nincs erő ami a Földtől távolítaná. L2-nek a földhöz viszonyítva nem 0 a sebessége, csak a rendszer dinamikája olyan, hogy a sebességüket úgy változtatja, hogy az L2-Föld távolság állandó, és (inerciarendszerből nézve) a Föld körül kering.
És még valami. Ha L2-ből az objektumot a Föld felé kitéríted, akkor ezt a radiális kitérítést korrigálni fogja, viszont a továbbiakban meg fog jelenni egy érintő irányú tag is, hiszen a Föld-Nap-objektum szög már nem 0°. A vége pedig egy periodikus halo pálya lesz.