#5
10 évvel ezelőtt volt "szerencsém" átesni egy mellkas műtéten, thymus cystával Szombathelyen. A szobában és osztályon napi szinten 2-3-4 tüdőrákost műtöttek (1 lebeny, 2 lebeny stb.) , akik kivétel nélkül dohányoztak (volt aki abba is hagyta korábban).
DE. Akivel akkor beszéltem, vagy volt a szobatárstól információ, szinte mindenkinél volt más is. Az mellettem fekvő -sajnos azóta már agydaganatban elment- betegtárssal jó kapcsolatom alakult ki, Ő lokátoros volt a hadseregben korábban, akkor már nyudíjas volt, és 15 éve abbahagyta a dohányzást. Volt a szobában parkettás, bitumengyárban dolgozó, volt festő, volt autófényező.
Én ugyan soha nem dohányoztam, és nem is fogok, a dohány EGY a rizikófaktorok közül. Ennyi. MInél több faktor érint, annál nagyobb az esély, ezeknél a betegeknél látszott, hogy nem csak dohányoztak, más is károsította a tüdőt.
Nagyapám 15 éves kora óta dohányzott, 70 évesen elég rosszul nézett ki- napi 2-3 doboz cigi volt akkor-, a doki lebeszélte a dohányzásról, abba is hagyta, és a tüdején -legalábbis röntgenen- semmi nem látszott. Horgászott, csónakban evezett, felszedett vagy 20 kg-ot, megerősödött újra.
Rá 10 évre hashártya-rákban halt meg (illetve a szóródásban később), ti. 15-20 évvel azelőtt volt egy perforált vakbele, amikor is nagyon erős hashártyagyulladást kapott, abból maradhatott ott valami góc.
A tüdejének 55 év füstölés után sem volt baja. Nekik még más volt a genetikájuk, átlőtt lábbal túlélte a világháborút, és hazajött stb.
Meggyőződésem, hogy a modern világ tesz bennünket tönkre -sztem nem mondtam újat- az élelmiszer az már vegyszer sajnos, és innen is ered a rák. A hajlam bennünk lehet, a sokszoros rizikófaktor pedig a megadja a lökést...
#5