A Reagan-korszakban a "bacilus-és-gáz" keretében dolgozó
elemzők száma gyorsan nőtt. A hírszerző intézmények megkezdték
új információk gyűjtését a baktériumfegyverekről, és jelentéseket
készítettek elterjedésükról a harmadik világ országaiban.
1988 júniusában azt jelentették, hogy Irak a törvényes tudományos
kutatómunka leple alatt jócskán előrehaladt "egy bakteriológiai
fegyvertár" kialakításában. A titkosított tanulmányt Fort Detrickben
készítette a Fegyveres Erők Orvostudományi Hírszerző Központja.
A központ létszáma óriásira duzzadt az 1980-as évek elejéhez
képest, amikor még csak egyetlen elemző figyelte a világ biológiai
programjait. Sok különböző szakterületű specialista dolgozott ott,
köztűk egy mikrobiológus, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezett
a génmanipuláció terén. A központ Irakkal foglalkozó 1988-as
jelentésének középpontjában a "penészes vénségek" álltak. Az
elemzők azt állították, hogy a bagdadi tudósok már előállítottak
fegyvereket a Clostridium botulinumból, amely az idegbénító hadianyagnál
tízezerszer halálosabb mérget termel. Irak ezenkívül megkísérel
"kutatási és fejlesztési" mennyiségben előállítani fegyvereket
anthraxból és más halálos mikrobákból, mutatott rá a jelentés.
A hírszerző jelentéseket gyakran megspékelik fenntartásokkal,
de ebben a jelentésben több riasztó állítás is volt. Azt hangoztatta,
hogy iraki tudósok baktériumokat fejlesztenek ki gyilkos célokra.
S arról is beszámolt, hogy Huszein Kamel, Szaddám Huszein
veje, a nagy hatalmú bagdadi hírszerzőhivatal vezetője személyesen
irányítja a biológiai kutatómunkát. Ezeket a részleteket, amelyek
arra utaltak, hogy a programot az iraki diktatúra legfontosabb
elemei támogatják, egy olyan meghökkentő felfedezés egészítette
ki, amelyen meg kellett volna akad ni a a vezető amerikai
tisztségviselök szemének. Az iraki tudósok starterkultúráikat - minden
biológiaifegyver-program alapját - egy amerikai cégtől szerezték be.
"Az irakiak igen jó szervezők, és jeleskednek abban, hogyan
kell megvásárolni a szükséges támadó jellegű készleteket úgy,
hogy hatásosan álcázzák szándékaikat - állapította meg a jelentés.
- Jelenleg az Amerikai Típustörzsgyűjteménytől vásárolnak baktériumtörzseket."
Ez a tudományos készletező vállalat, amelynek székhelye akkoriban
Washington állam, Maryland elővárosában volt - ugyanaz a cég,
amelytó1 az oregoni rajneesh szekta vásárolta annak idején néhány
baktériumát -, természetes gyújtópontnak kinálkozott Irak illegális
erőfeszítései számára. Itt volt található a világ legnagyobb
baktériumtörzs-gyűjteménye, többek között az anthrax és a botulinum
különösen virulens változatai, amelyeket az 1950-es évek derekán
fedeztek fel az amerikai baktérium-hadviselési program keretében.
A gyűjtemény világméretű kölcsönkönyvtárként szolgált olyan tudósok
számára, akik éppen belefogtak saját mikrobiológiai kutatásaikba;
a világ egészségügyi helyzetének javításáért folytatott küzdelem
fontos eszközének tekintették. Külföldi vásárlóktól megkövetelték,
hogy engedélyt szerezzenek be a Kereskedelmi Minisztériumtól
a legvirulensebb törzsek exportjára, de 1988-ban ez voltaképpen
puszta formalitás volt. Az Irakból vagy bárhonnan másutt beérkező
kéreimeket ritkán tagadták meg. Két évvel korábban, 1986 májusában
a cég egy baktériummintagyűjteményt adott el a bagdadi egyetemnek,
többek között három különböző típusú anthraxot, öt változat botulinumot
és háromféle brucellát, ami a brucellózis nevű állatbetegséget okozza.
Ez utóbbi cselekvésképtelenséget idéz elő, de ritkán végzetes. További
rendeléseket is tervbe vettek.
Úgy tűnt, nemigen lenne értelme letiltani a rendeléseket. Az amerikai
hivatalos körök az 1980-as évek végén Irakot sokkal inkább szövetségesnek,
semmint lehetséges ellenségnek tekintették. Az évtized nagy részében,
és a hosszúra nyúlt irak-iráni háború során az amerikai politika inkább
Bagdad felé hajlott, sőt az Egyesült Államok az iráni harcrendről készített
kémműholdas felvételekkel is ellátta az iraki hadsereget. Az amerikai katonai
vezetés a Perzsa-öbölre vonatkozó szükséghelyzeti terve abból a feltételezésből
indult ki, hogy amerikai csapatokat hívnak majd a térség olajmezőinek
védelmére, ha a Szovjetunió behatolna Iránba, s hogy az amerikaiak összefognának
Irakkal a szovjet hadsereg elleni harcban. Az amerikai vezetőket azonban
megzavarta, hogy Irak idegbénító harcanyagot vetett be kurd kisebbsége ellen.
Mindazonáltal a kapcsolat fennmaradt. Az Irak biológiai erőfeszítéseiról szóló
hírszerzői jelentést megkapta a Külügyminisztérium, a CIA, a katonai vezetés
számos részlege, beleértve a Központi Parancsnokságot, amely Amerika közel-keleti
hadműveleteit tervezte és irányította. Ezt azonban nem követte semmiféle akció.
Senki sem hívta fel az Amerikai Típusú Tenyészetek Gyűjteményét, hogy óva
intse baktériumok további eladásától Bagdadnak. Senki sem javasolta,
hogy a Kereskedelmi Minisztérium tagadja meg az Iraknak szánt baktériumexport-
engedélyezését.
Három hónappal azt követően, hogy elkészült a jelentés, 1988. szeptember 29-én
tizenegy baktériumtörzset, közte négyféle lépfenét küldtek Marylandból Irakba.
A rendelést az iraki Kereskedelmi Minisztérium Műszaki és Tudományos Anyagok
Import Osztálya (TSMID) adta fel, amelyról az amerikai hírszerzés vezetői
már korábban megállapították, hogy a baktériumfegyverekhez szükséges anyagok
beszerzésének fedőszerve. Az egyik mikroba, a 11966-os törzs olyan típusú
lépfene volt, amelyet Fort Detrickben fejlesztettek ki 1951-ben baktériumháború
céljára.
Az Irakra vonatkozó értesülések arra késztették az amerikai tisztségviselőket,
hogy elkésve bár, de betiltsák a baktériumok további szállítását Bagdadba.
A Kereskedelmi Minisztérium 1989. február 23-án betiltotta az anthrax és több
tucat egyéb kórokozó eladását nemcsak Iraknak, hanem Líbiának, Iránnak és Szíriának
is; ezekról az országokról szintén azt gyanították, hogy megkísérelnek
baktériumfegyvereket fejleszteni. A tiltás a biológiai fenyegetés miatti
"fokozott aggodalmon" alapul, fogalmazott a bejelentés.