#45
A második felvetésed inkább agyrágógumi, mint az első. Az más kérdés, hogy nem lényeg, mert pl. soha nem fogunk tudni rájönni, hogy szimuláltak vagyunk-e vagy nem. Tehát a mi szempontunkból "igaziak" vagyunk. Gondolkodom, tehát vagyok. Tök mindegy, hogy a közeg micsoda, ahol vagyok. Vagy ha nem is mindegy, de azok, akik a részei ennek a közegnek, sosem fognak tudni átlépni rajta.
Ha rájönnénk, hogy minket csináltak, és hogy kik csináltak minket, akkor utána az lenne a kérdés, hogy azok hogy jöttek létre, akik minket csináltak. És így tovább, ha a mi tervezőinket is valaki csinálta. Előbb utóbb eljutnánk oda, hogy valamelyik tervező létrejött. Tehát előbb-utóbb kérdés lenne az is (ha eljutnánk odáig, de nem jutnánk el).
Azt most is tudjuk kutatni, hogy az élet hogy jöhet létre spontán, azt viszont nem, hogy létrehozott-e valaki, ki hozott létre minket, és azt ki hozta létre, és azt ki hozta létre és hogy az X-edik tervező hogy alakulhatott ki spontán, mert annak nincs tervezője.
Ergo, Ockham borotvája módon le lehet vágni az egészet arra, hogy élet hogy jöhet létre spontán.
Ez a téma agyrágóguminak nem jó, csak egy lehetőség. Ami vagy úgy van, vagy nem.
Igazából ez a tervezettség, meg szimuláltság ugyanolyan, mint isten. A fantázia határtalan. Az univerzum nem az, ráadásul kutatható is.
#45