#2
Félrevezető a statisztika. Ahogy pl a cikkben is szerepel, hogy a születéskor várható élettartamot régebben Európában, vagy most a fejlődő országokban a magas gyerekhalandóság nyomta le. Mivel nem igazán létezett más születésszabályozási eszköz, a nem kívánt gyermekáldásra régebben a mondjuk úgy posztmaturális eszközöket használták. Lásd pl az apáca zárdák kertjében található rengeteg kis angyalka csontváz ugye. ;)
Namost az hogy hol jó felnőttnek, idősnek lenni, az szinte kizárólag az ország kultúrájától, idősebbekhez való viszonyától, szociális rendszerétől függ és nem pusztán az öregek számától/arányától.
Ezért a demográfiailag negyedik fázisban levő társadalmak alacsony gyermekszámából következő idősek felé eltolódást és a társadalmi krízist jövendölni elég egyszerű elemzésre vall. Ahogy az a cikkben is írva vagyon, ha az egészségügyileg rendben levő, gyak munkaképes idősek száma növekszik, akkor a társadalom, a döntéshozók értelmes reakciója lesz a nyugdíjkorhatár kitolása.
A magam részéről szívesebben dolgozok 75 évesen, ha képes vagyok rá, mint vegetálok 60 éves koromtól halálomig, és várom el a társadalomtól, hogy ezt számomra biztosítsa.
Ha a születések száma is csökken és ezzel együtt a várható élettartam is, de legalább is nem nő, akkor az a társadalom/kultúra szép lassú, vagy gyors fogyásra van ítélve.
Na ez viszont krízis!
#2