#60
"A kozmológiánál az a gond, hogy ugyan van egy csomó jó matematikai modellünk, pontos mérésünk, amiket viszont össze kell, kellene vasalnunk!"
Ez nem gond, így működik a tudomány"
Azért az én mondatom nem pontosan így hangzott, nem igaz!? Idézni csak pontosan szépen, ezért a csúsztatásért visszadobnák a tudományos munkádat! Gondolom. ;)
"azonban az univerzum valós történetét nem, hanem csak egy bizonyos állapotát, a jelenlegit, azt is az itteni, igen csak lokális nézőpontból ismerjük. És valójában semmi többet"
Öhm, a lokális az azért 13,7 milliárd fényév, a illetve a csillagászat az egyetlen tudomány ami a múltat távcsövén keresztül tudja vizsgálni. Azért ez így mindjárt másképpen hangzik."
Na ez a gond, amire céloztam. Igen van egy darab helyhez kötött, így lokális nézőpontunk, szerencsére bizonyos tartományokban, frekvenciákon messzire ellátunk, de bármerre nézünk nem térben, vagy a téridőben, hanem gyak 1 dimenziós mintákban látjuk az eget. Ebből most csináltak egy 2 dimenziós térképet, ami nagyjából nem azt mutatja, mint, amit kijelentettek, hogy mutatnia kéne. Mert valszeg a galaktikus por jelentette polarizációt látjuk, és nem a gravitációs hullámok hatását. És ezt közvetlenül, pont mert egy nézőpontunk van nem tudjuk megállapítani. Ha eltelik mondjuk 2 000 000 év és arrébb vándorlunk a galaxisban és a kép ugyan az marad, akkor mégiscsak a gravitációs hullámok hatását láttuk, de amíg ez a 2 000 000 év nem telik el és nem változik meg a nézőpontunk, addig csak közvetett módszereink lesznek akármelyik állítás bizonyítására!
"A síkság (laposság) a téridő euklideszi geometriára értendő, és nem az alakjára. Rajtad kívül senki nem képzeli valóban laposnak az kozmoszt. Az alakjára több modell létezik, a gömbtől a focilabdán át a hiperbolikus "alakig" bezárólag. Az világegyetem geometriáját mérések igazolják, és nem modellek... Egyedül a műszerek érzékenységétől függ, hogy eldöntsük, sík, zárt, vagy nyílt az univerzum."
Kb ugyan az a gond. Nincs olyan műszerünk, amivel közvetlenül tudjuk mérni a világegyetem geometriáját, topológiáját. Vannak méréseink, egy nézőpontból, és vannak elméleteink, modelljeink, amelyek megmagyarázzák, hogy miért azt az eredményt kaptuk a különböző mérésekből.
"Pl, az Föld korára pár száz éve még a pár ezer éves lépték tűnt tudományosan elfogadhatónak. Aztán ez kitolódott."
A középkorban egy szerzetes a Bibliából levezette, hogy 8 ezer éves a Föld. Ez nem tudomány, ez vallás. És nem ez tolódott ki, hanem racionális, tudományos megfigyeléssekkel állapították meg a korát. A vallási dogmát tudománynak beállítani marhaság."
Nem feltétlenül a bibliai alapú számításokra gondoltam. Newton pl. 75 000 évben határozta meg a Föld korát, Fourier 100 000 000 évben, de Kelvin csak 24 000 000 évre tette ezt. Hozzátenném a XIX. szd-ig nagyjából a bibliai alapú meghatározás volt a tudományosan elfogadott. Akkor más volt a tudomány, mint most és 200 év múlva is más lesz!
http://www.matud.iif.hu/08nov/02.html
"Az univerzum sem biztos, hogy "csak" 14 milliárd éves. Lehet hogy sokkal öregebb, ami felveti azt, hogy igen volt kezdete, ebből az állapotból fejlődött, de ez sokkal lassabban zajlott, mint, amit jelenleg gondolunk. Csak mint minimálisan sem kizárható lehetőséget írom ezt."
Alaptalan állítás."
Alaptalan, de minimálisan sem kizárható! ;)
"Nincs olyan, hogy Stadardmodell, nem működik. Ezt írtam le az előbb. Egyébkét meg attól válik valami jó modellé, hogy mennyire van 1. matematikailag alátámasztva, 2. mennyire pontosan adja vissza azt amit látunk, 3. predikciót lehet levonni belőle. Az alternatív elméletek meg éppen azért alternatívok, mert valamelyik hiányzik"
De van Standard modell. Az amit az egyetemeken tanítanak (meg az általánosban, meg a gimiben). Az alternativok is adnak predikciót, csak azok ott véreznek el, ahol az elfogadott működik és vice versa.
"A paradigmaváltás is az előző nemzedékek tudásra épül, és szerves része. Legalábbis a természetudományokban."
Szerintem meg sokkal inkább a felhalmozódó ellenáramlásokra (amelyek persze a tapasztalatok miatt válnak nyilvánvalóvá), ezt először egyre bonyolultabb modellekkel ellensúlyozzák, majd jön a paradigmaváltás, az áttörés, ami leegyszerűsíti bizonyos szempontból a modellt.
"Igen, ez volt az UTOLSÓ olyan paradigmaváltás, ahol az előző rendszer alapjaiban volt hibás. Csak nem értem mi köze a felfúvódáshoz a tudományfilozófiának..."
Nem feltétlen volt az utolsó. Pl Einstein az univerzumot még a Galaktikával azonosította. A XX. szd elején találtak rá bizonyítékot, hogy ilyen galaxisok milliárdjaiból áll az univerzum, aztán, hogy ez ráadásul dinamikusan változik, tágul. A statikus modellek utolsó hírnöke volt talán a tudományosan is egy szinten elfogadott steady-state univerzum modell, de azt végül általánosan elvetették. Ez is egyfajta paradigmaváltás volt.