Irasidus#26
Csak, hogy nem arról vitatkozunk, hogy 100 %-ig ismerjük-e a saját galaxisunkat, hanem arról, hogy a sajátunkat, vagy más galaxist ismerünk-e jobban? Önmagában a karok száma nem mond erről semmit, csak is összehasonlítva más galaxisról szerzett ismereteinkkel lenne releváns a felhozott példát... Akkor újból, egy közeli példa az Androméda galaxis, amiről nemrég kidűlt, teljesen másképpen néz ki, mert a külső karok nem látszottak jól, olyannyira, hogy 700-szor(!) nagyobb ma mint 10 éve LÁTTAK, tudtak. Ez, nem éppen téged igazol. A távoli galaxisok alakja ugyanúgy változhat, mint a Tejútrendszer alakja. Ez magad is beláthatnád, ha nem személyiségi kérdést csinálnál az ügyből, hanem végig gondolnád, hogy a távolsággal együtt csökken a felbontóképesség, és rengeteg csillag, anyag, kar marad láthatatlan előttünk egy távoli galaxis megnézése során. Sokadjára írom, az nem válasz arra a kijelentésedre, hogy más galaxist jobban ismerünk, hogy de hát a Tejútrendszer is így meg úgy változott...
Valóban Doppler-effektussal, mérhető egy távoli galaxisnak a forgása, ami használható tömegmérésre is, de összehasonlíthatatlan pontatlanabb értéket kapsz mint a amivel a Tejútrendszer esetében dolgozunk. (Ráadásul az ilyen egyszerű mérésből nem lehet meghatározni a galaxisokat körbeölelő sötét anyag haló mennyiségét sem.) A kérdés meg ugye az volt, hogy a Tejút tömegét, vagy más galaxisok tömegét ismerjük jobba? A válasz az, hogy dopplerrel lényegesen pontatlanabb eredményt kapunk, tehát megint csak ott tartunk, hogy a Tejút tömegét ismerjük a legpontosabban. Szóval, jó lenne, ha emlékeznél még mi volt az eredeti felvetésed, és nem csak vagdalkoznál.
Kérdezted, mi használható egy galaxis tömegének megérésére. Nos, a Tejútrendszeren kívüli galaxisokat leginkább más galaxisokra gyakorolt gravitációs hatásából számolják ki, illetve az említett doppler effektussal, és ahol lehet gravitációs lencse hatással. Eddig csupán száz galaxis tömegét sikerült úgy ahogy megmérni, de ezek a mérések összehasonlíthatatlanul pontatlanabbak mint a saját Tejutunk tömege.
Nézd lehet utólag belemagyarázni, hogy te nem is hülyeséget írtál amikor azt írtad, hogy, "Amúgy a tömegét elég egyszerű feltérképezni. Ahhoz tényleg nem kell minden porszemet ismerni. elég egy csillag ami a szélén kering. Ha megvan a tömege és keringési ideje, akkor a keringési pályán belül lévő össztömeg megvan." - de ez egyértelmű számomra. Továbbá amikor azzal védekezel, hogy elméleti szinten lehetséges tömegközéppont mérni, egy térbeli kiterjedésű tömeg esetében, és amúgy szerinted mégiscsak jó a példád - szintén megerősít, hogy nem tudod miről beszélsz. Ugyanis, "ha a vizsgált testek térbeli kiterjedésűek (és nem elméleti pontszerű tömegek), akkor a köztük ébredő gravitációs erőt a testet felépítő pontszerű tömegek összeadásával lehet kiszámolni." Integrállal, ezt hozzátenném. Igen, elméletileg gömbszimmetrikus testeknél lehetséges, de galaxisoknál, folyadékoknál, gázoknál, stb nem lehetséges, elméletileg sem. Szóval ne nekem magyarázz, hanem olvasd el még egyszer amiket írsz, mielőtt újra butaságokat válaszolsz. Megtisztelnél vele.