• Molnibalage
    #13
    A gépek képességeihez érteni kell történelmi hátterüket is. A B-52 a '40-es évek legvégének gyökereivel bír, a B-47 utódja. Stratégiai atombombázónak készült, az akkori termonukleáris irdatlan méretű hidrogénbombák célbajuttatására. Aztán ahogy telt múlt az idő a B-52 ezen feladatköre az eredeti fegyverzettel tarthatatlanná vált, ekkor megkapta az AGM-69-et, mert a Hound Dog és a Skybolt befuccsoltak. Ez még egy ideig jó volt, de a szovjet légvédelem és elfogóvadászok fejlődése miatt végül Tomahawk és AGM-86 platfrommá vált.

    A B-1 programot Jimmy Carter lelőtte pénzügyi okokból, meg az enyhülés miatt is, ezen felül az elvárt M2.0 képesség irgalmatlan műszaki nehézségeket okozott. Ronald R. alatt viszont feltámasztották, de már módosított követelmény rendszerrel, ebből lett a B-1B. Ez már csak M1.3 csúcssebességgel bír, ellenben a gép elsődleges védelmét az alacsonybehatoló képessége jelentette. Ezzel kpmpenzálták azt, hogy még a double digit SAM rendszereknek is folyamatos célmegvilágítás kellett a rakéta rávezetéshez hiába voltak már képesek szimultán célleküzdésre is, ami a túlterhelésüket igencsak megnehezítette, a körkörös védelem áttörése sokkal nehezebbé vált. A B-1B csakis nukleáris fegyverek hordozására volt alkalmas, semmi másra, míg a B-52 flotta ekkor már nem csak atmohordozó volt. A B-1B tervezésének idején más egészen más méretűek voltak a nukleáris fegyverk, ennek megfelelően alakutak a gép méretei.

    A B-52 harcászati hatósugara azonos konfig mellett nagy magassában sanszosan nagyobb, nem véletlenül tartja a nem kísrleti gépek között a leszállás és légiutántöltés nélküli világrekordot mai napig egy B-52H. Még a '60-as évkben repülték le, 20 ezer km-ert meghaladó távolsággal. A B-1 előnye a markánsan kisebb RCS és alacsony behatoló képessége volt. A B-52 ekkor már csak legvégső esetben hajigált volna nukleáris bombát. Taktikai célok ellen meg a NATO bármely vadászgépe jó B63-mal vagy más rendszer is szóba jöhetett. A hidegháború vége után átalakították a B-1B-ket és mára asszem már nem is atomfegyver hordozók, míg a B-52H még mindig az.

    A B-1 azért drágább, mert sokkal modernebb harcászati elektronikával bírt a '80-as években és majdnem minden téren felül múlta a B-52H is. A harcászatilag értelmezhető sebesség tartományban alig gyorsabb a B-1. Nagy magasságban hangsebesség közeli utánégetés nélkül a B-1B a B-52 minden púder ellenére azért 1000 km/h alattwi kicsivel. Ez nem nagy difi. Kis magassában viszont sanszosan a B-1 markánsan gyorsabb. Erősen kétlem, hogy tengerszinten a B-52 számára az 1000 km/h tája engedélyezve, míg a B-1B talajszinten utánégetés nélkül repeszt közel hangsebességgel.

    Mára már mindkét géphez integráltal lézeres célmegjelölő rendszert, ezért az igen szokatlan CAS feladatköben is használták mindkét gépet. A B-1 reakcióideje és igen hosszú őrjáratozási idejével több F-16 kiváltására volt képes Irak és Afganisztán felett is, persze nem olcsón... Az USAF ez az utat választotta COIN gépek helyett...

    A két gép fajlagos repóra költsége viszonylag közel esik, de a B-1 tudommal picit drágább.

    Mindkét gép a múlt örökséges és ennek köszönhető, hogy egyáltalán léteznek. Szó se róla, anno a B-1 flotta teljes leállítása is szóba került.