Oliwaw#61
Értekezés a kukoricacsuhé egy eltérő, de nem teljesen szokatlan felhasználásáról. A kukoricát kb 1650 től termesztik napjainkig, tehát csak ezen időszak alatt vált lehetővé a felhasználás ezen módja (amely messze esik a középkortól). A kukorica növekedése során csak bizonyos időszakban használható erre a célra. Ha a csövek már elég nagyok zöld állapotban hántsuk le a csőről, egy alkalomra elég sok kell mert a felulete síkos így kevéssé tapad rá az anyag, tehát egy család hamar megkoppasz egy kisebb kukoricaföldet. Száraz állapotban szinte alig alkalmas a célra, mert felülete érdessé válik és töredezik és a szélei erősen vágnak(ezért tárolása sem javasolt) .
Így csak azok használják akiket egy vágás helyett nem zavar a több vágás.
Gondolom ezen rövid időszak alatt a kukorica ültetvénnyel nem rendelkezők részére (akik bizonyára sokkal többen voltak) a terjesztés megoldott volt.
Az ilyen szükségletek kielégítésére javaslom a lapulevél ültetvényeket. Sokkal alkalmasabb a célra és a csigák kedvenc eledele is (két legyet egy csapásra).
Hogy a szösz mennyire nem alkalmas ilyen célra, majd egy más alkalommal.