ZsL#2
Talán azokra a kondenzációs magvakra gondolt, amik minden esőcsepp "alapját" képezik. Nálunk ezek a mikroszkopikus szemcsék, amikre a földi légkör páráját alkotó H2O molekulák lerakódnak, miután a talaj közelében képződő termikus feláramlások ("termikek") révén felemelkednek abba a magasságba, ahol a hűlés miatt nem maradhatnak meg a levegő molekulái között lézengve, hanem lecsapódni kénytelenek (bocs', de sikerült olyan bonyolultan fogalmazni, csak mert tömören szerettem volna, hogy elfelejtettem a mondat elejét); szóval a kondenzációs magvak nálunk a bolygóközi térből a légkörünkbe ülepedő mikrometeorokból, a felszínről szétszóródó gombaspórákból, a tengeri planktonnak a hullámverés révén légkörbe került részeiből, porszemekből, növényi pollenből és egyéb szemcsékből állnak. Amikor a magasba emelkedő termikek lehűlése miatt kicsapódó párából képződő mikroszkopikus esőcseppek mérete kb. a látható fény hullámhosszának nagyságrendjéig megnő, szóródni kezd rajta a fény, és láthatóvá lesz a gomolyfelhő. Aztán, hogy mi történik a továbbiakban, pl. szétoszlik, vagy épp ellenkezőleg zivatarfelhővé fejlődik, az több meteorológiai tényezőtől, "légállapot határozótól" függ. A Vénuszon lehet, hogy ennek a jelenségnek az alapját a vasklorid szemcsék jelentik, és talán majd kiderül az is, hogyan keletkezhettek, pl. az ottani vulkánok révén.