ZsL#55
Alapvető bajunk a túlzott elvonatkoztató hajlamunk és az ebből eredő mechanikus szemléletmódunk. Az Univerzumunkat kívülről golyónak látszó formájúnak képzeljük, mint a "szomszédos" univerzumokat is, ezért el tudjuk képzelni azt is, hogy ha valamelyik épp koccan a miénkkel, akkor foltot vagy "horpadást" látunk abban az irányban a mikrohullámú háttésrugárzás egyenletessége helyett. Márpedig arra van nagyobb esély, hogy a többi unierzumban a mienkétől eltérő fizikai alapjelenségek alakultak ki, ezért ha a mienk gömbszimmetrikus, akkor a többi másmilyen külnézetű lehet, akár sokszög, sugaras, réteges, gyűrűs vagy szálas szerkezetű is. Abból azonban, hogy az univerzumunk nagyléptékű szerkezete, vagyis a galaxisok elhelyezkedéséből adódó hálózat, emlékeztet az agyi ideghálózatra, vagy a közvilágítási hálózatokra, vagy a gombák földfelszín alatti tenyésztestének micélium-hálózatára, még nem következik, hogy más hasonlóság is akad közöttük, és hogy mindegyik gondolkodik. A feltételezéseink amelyekre hajlamosak vagyunk, és ugyanígy az elképzeléseink is, lehet, hogy nagyon távol esnek a valóságtól. Az anyag lehetőségei változatosabbak annál, mint hogy az Univerzum egyszerű fraktálmintát kövessen, csak mi vagyunk hajlamosak azzal magyarázni mindent, ami a kor éppen divatos témája.