• NEXUS6
    #82
    Igen ezek azok az elméletek, amelyeket a nyugati ideológia, hogy az eseményekkel is a saját felsőbbrendűségének a nagyságát bizonyítja minduntalan világgá kürtöl.

    A szemét russzkik, akik a gonosz birodalmát hoztak létre végül nem bírták azt a versenyt, amit ők maguk generáltak.

    Ehhez képest a valóság, vagy annak egymásik értelmezése teljesen más.

    Először is a Szu még létre sem jött a nyugat az I. VH után megpróbálta eltaposni. A lengyelek, csehek, amerikaiak folytonosan felhozzák a Szovjet expanziót és a kis országok szimpla megszállását, csak ugye ha ez számít, épp ezek az országok kezdték az akkor még Szovjet-Oroszország betámadását (Orosz-polgárháború, Intervenciós háború). Az I. VH után a fél világ hadserege az oroszokra támadt. Az elhúzódó háborúskodás következtében kb annyi ember halt meg, mint amennyi a II. VH alatt a SZU vesztesége volt.
    Aztán az, hogy az un. Csehszlovák-légió az un fehérek oldalán harcolt, amíg Magyarország gyenge kezdeményezést tett a tanácsköztársasággal a másik oldalon valszeg befolyásolta a nyugati hatalmak által meghúzott kelet-európai, trianoni határokat is.

    A vörös ideológia tehát kezdetben esetleg hiába szólt valami prehippi virágos egyenlősdiről, amikor a valóság az volt, hogy keményen próbálták eltaposni őket, pusztán ideológiai okokból.

    Ez a szitu automatikusan emelt fel olyan vezetőt a vörösöknél, aki olyan kegyetlen volt, mint amilyen kegyetlen szituációban a SZU is született, ez volt Sztálin, aki aztán a németekkel szemben is gatyába rázta az országot. Azt mondták a nyugat az ördöggel is összeállt Hitlerrel szemben, de a korábbiakat ismerve ez a hasonlat fordítva is igaz: Sztálin a korábban a SZU-ra támadó ördöggel is összeállt a győzelem érdekében.

    Sztálin hadikommunizmusa a háború végére a nyugat rettegett elenfelévé tette a SZU-t, pár éven belül atombombával rendelkeztek. Szárazföldi ereje pedig olyan hatalmas volt, hogy reális esélye volt egész Európa meghódítására. Ki tudja miért nem tette meg haláláig 53-ig.

    Az utána következő vezetők láthatólag nem élezték az akkora már hidegháborúvá szelídült konfliktust. A 60-as években az amerikaiak az atomütőerő jelentős fejlesztését hajtották végre, de a 70-es évekre a SZU gyakorlatilag minden téren paritásba került, kialakult a kölcsönös elrettentés. Ez egy iszonyatos teljesítményt követelt újra a lakosságtól, a SZU létrejötte óta tervezett szociális reformokat újra háttérbe kellett szorítani, pedig erről szólt az egész ideológia.

    A 70-es évek közepén a nyugat a sajátfaxával játszva kitalálta az un olajárrobbanást, ami kb a 2000-es dotcom lufi kipukkadása, a 2008-as ingatlanválság volt. Az oroszoknak viszont már akkor is volt olajuk és az enyhülés légkörében hajlandóak is voltak eladni NY-Európának.
    Ez a szitu végre megteremtette annak feltételeit, hogy végre valahára elkezdjék a keleti blokk szociális feljavítását. Nálunk jött a gulyáskommunizmus, az oroszoknál is javult valamennyire az ellátás.

    Aztán jött Reagan és megint kombolyosan, amerikaiasan belexart a lecsóba. Mert ugyan is nem csak azt tette, hogy elindított egy újabb fegyverkezési versenyt, hanem elkezdte leszorítani az olaj árát is, ami a 90-es évekig egy elég alacsony szinten stagnált. Ezzel lőttek a jóléti kezdeményezésnek az új vezetők előtt két út volt: vagy megint bevezetik a hadikommunizmust, gulágokkal miegymással, vagy kiegyeznek a nyugattal és megpróbálják folytatni a szociális és most már politikai reformokat is. A győzelem helyett ez utóbbit választották.

    Ha a politikai reformokban megállnak kb Kína szintjén, akkor valszeg a dolog működött volna, hiszen Kínánál működött. De az új rendszer azzal kecsegtetett, hogy a politikai hatalom közvetlenül konvertálható gazdaságivá, na a közvagyon eme szétlopkodását hívjuk privatizációnak, amit persze semmilyen rendszer nem viselt volna el.
    Ha ma Kínát "privatizálnák", mi lenne belőle 10 éven belül? A világ legnagyobb éhínség sújtotta területe?
    Szerintem kb.

    Röviden.