Vol Jin#69
Mindig is a rövidlátás volt a jellemző. Ezen kár vitatkozni. Ha másként gondolod, nem ismered, hanem idealizálod a történelmet. A társadalmi folyamatok mindig az egyén szűk környezetére korlátozódó egyéni döntések összessége volt. Ha egy vezető lényszerhelyzet elé állította a többséget, beszűkítve az egyének lehetőségeit, az is egyéni érdekekre vezethető vissza. Hatalom, becsvágy, hogy változtat a világon, anyagi érdek, stb.
A rövidlátásra mondok egy hétköznapi példát. Futballmeccs, tömöt stadion, gól. Mindenki felugrik, mert az levezeti a mérget, vagy kiteljesíti a mámort. Ettől persze eltakarják a látványt, de ha mindenki feláll, akkor lát ugyanúgy. Ha senki nem állna fel, akkor mindenki látna, és senkinek nem kellene felállnia. De mivel valaki mindig feláll, és ezt ha nem is tudatosan, hanem ösztönösen mindenki tudja, ezért mindenki feláll. Pedig az érdek az lenne, hogy mindenki ülve marad.
A valóság az, hogy a társadalomnak előnyös lenne az az általad hitt sötétített szobás asztal, ahol pár mogul kisakkozza a jövőt, és döntéseket hoz az emberek helyett a háttérben. Te attól rettegsz, hogy ilyen szoba létezik, én meg azon sopánkodok, hogy sajnos nincs, és a világ azért ilyen szar hely.